Még néhány nap, és itt a demokrácia!

Még néhány nap, és átlépünk a „másvilágra”. Csúnyán hangzik ugye? Mert az is! Viszont az is csúnya, hogy minden rajtunk múlik, ami ebben az országban történik, mégis ilyen világot élünk. Rajtunk, embereken múlik, akik a Társadalom vagyunk. Jelzem, hogy amit a mai Magyarországon látunk, hallunk, tapasztalunk, az is rajtunk múlt, mert vagy ezt választottuk, vagy hagytuk, hogy ez legyen. Ide sorolható minden.

Tényleg más világ lesz 2012. január 1-től, aminek bőven több mint baljós előjelei vannak. Lelkileg pedig arra kell felkészülnünk, hogy eztán soha semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt. Az okozza az egyik legnagyobb stresszt a modern társadalomban, hogy mindig minden változik, és ezt egyre gyorsabban teszi.

Ha tényleg azt akarjuk, hogy semmit ne lehessen a fejünk fölött eldönteni nélkülünk, akkor ahhoz valami mást kell tennünk, mint amit eddig tettünk. Azért mondom ezt, mert a közönyös semmit tevés is egy cselekvés. Konkrétan jóváhagyása annak, ami van, ami kialakulóban van. Viszont a közöny hozadéka - hogy hagytuk, hogy ez legyen - biztosan sokunknak lesz rossz, ez már több mint tudható.

Óriási baj van!

                                                                        (fotó: Index.hu)

Értetlenül figyelem a magyar társadalom reakcióit. Egészen pontosan a közönyt. Nagyon úgy tűnik, hogy nekünk minden nagyon mindegy!

Szó nélkül bevállalta a lakosság a magánnyugdíjak elvételét, a médiatörvényt, a sorozatos jogcsorbításokat, meg sem rezdültünk a forint sorozatos bedöntésén, vidáman kocsikázunk a 400 Ft fölötti üzemanyag árak mellett, és lassan semmivel sem lehet utolérni az euró árfolyamát. Biztosan lesz ez még rosszabb, de valószínűleg megszokjuk azt is.

MAGYAROK

Egyre gyakrabban kerül elő ez a téma! Az utóbbi években kapta a legnagyobb hangsúlyt, mégsem volt osztatlan sikere. Elsősorban a radikális jobboldal hangoztatta a magyarságát, de annak, aki egy kicsit is nyitott, észrevehette, hogy nem mindig sikerült igazolni az állításaikat, hitelt érdemlően. Mintha vaktában lövöldözés történne ez ügyben, tények keverednek véleményekkel, rosszabb esetben hiedelmek, a direkt ferdítésekkel.

Nem törekszünk igazán a baloldalon, a magyarság átfogó boncolgatására, és én ebben nagy hibát látok. Jó lett volna tisztázni, kibeszélni sok dolgot, akkor valószínű, hogy nem lenne ennyi félreértés, vita, vagdalkozás. Nagyon nem szeretem az Egyesült Államokat összevetni a magyar történelemmel, de szociológiai szempontból nagyon fontos aláhúzni, hogy aligha van más nemzet a világon, amely ennyire sokrétű és összetett, ellenben aligha van ennyire önmagára, az „amerikaiságára” büszke nemzet, mint ők.

Roppant sajnálom, hogy a baloldalon a méltán nagyra értékelt Kertész Ákos a genetikával kezdi „megtárgyalni” a magyarságot. Részben azért, mert a genetikai elméletekkel kapcsolatban rossz emlékei vannak a világnak, másrészt a tudomány bizonyítottan kizárta már, hogy genetikailag fontos lenne a társadalmi hovatartozás. Pláne nem a nemzet kérdése.

Iránytű?

Van ez a nagyon hasznos eszköz. Tényleg jó, mert megmutatja, hogy merre van az előre, de azt nem mutatja meg, hogy hová akarunk menni. Ahhoz térkép kell. Meg terv, hogy hogyan akarunk eljutni „A” pontból „B” pontba. Az iránytűvel, mint használati tárggyal az a bajom, hogy ha alátesznek egy fémpénz darabot, akkor mindjárt nem arra van Észak, amerre „szokott”. Igen, a gazdasági érdekekre gondolok, amelyek alapvetően befolyásolják a világ dolgait, mert hiába vagyunk álszentek, a világot kettő dolog irányítja: a pénz és a szex.

Elolvastam az „Iránytű” című vitairatot, de valahogy sem az nem jött le, hogy merre van az előre, sem az, hogy hová akarunk menni, sem terv, hogy hogyan akarunk eljutni a hőn áhított célhoz. De szerencsére ez egy vitairat, és mint olyan, talán alkalmas arra, hogy beszélgessünk róla. Bennem sok-sok kérdés merült fel – hátha ez jó – mert több dolgot nem értek. Azt írja a vitairat a végén, hogy „Készült az MSZP 2010. júniusi kongresszusi határozata nyomán megalakult Programtanács tanácskozásai, a Programtanács munkájában rendszeresen vagy alkalmilag részt vevő társadalomtudósok, kutatók munkái, gondolatai, javaslatai alapján.” (itt szeretném leszögezni, hogy Tisztelet a felsorolásban szereplőknek!), így ezt értem. Az viszont nem derül ki, hogy kinek szól ez a vitairat? Kimondottan pártpolitikusoknak nem szólhat, mert az vicces lenne, ha pártpolitikusok között folyna csupán a vita. Csak civileknek meg megint nem szólhat, mert a hétköznapi embernek – mint amilyen én is vagyok – olyan dolgok vannak benne, ami érthetetlenné teszi az iratot.

Ilyen a „rizikó-társadalom”. Sosem hallottam még ezt a kifejezést. (A biztosítási szakmában ismeretes a kockázatközösség) Beírtam hát a Google-ba, 4 találatot mutatott, mind az Iránytűt idézi.  A Wikipédián pedig semmi nem utal arra, hogy bárki használta volna ezt a kifejezést, így nem jutottam közelebb a megértéshez. (Így jártam a peremkapitalizmus, és a duális foglalkoztatáspolitika fogalmakkal is, bár ez utóbbira volt némi magyarázat.)

Nem mehetnek a csepeliek fél áron strandolni.

Azt hittem, hogy jó ötletem van, amikor arra gondoltam, hogy talán a csepeli családok Csepelen is részesülhetnek valamilyen kedvezményben. És ha már a nyár az utolsó napokra narancssárga riasztással színesíti az augusztust, akkor talán az esetleges kedvezményt némi hűsölésre is lehet fordítani. No, ebből nem lesz semmi, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ötlet volt rossz. 

Választ kaptam a Polgármesteri Hivatal kabinetfőnökétől, a polgármester úrhoz intézett kérdésemre. A válaszból (lásd lentebb) kiderül, hogy nem volt erre a dologra külön anyagi keret. Mellékletben megkaptam az ide vonatkozó határozatokat is, amiből kiderül, hogy az Agárdi Pop Strandnak már kifizetett 375.000,- Ft bruttó értékű koncertjegy árát, az amúgy is durván lecsökkentett civilszervezetek pályázati keretéből csippentették a 429/2011. (V.26.) Kt Határozat alapján. 

Az én értékkészletem szerint két nagy témakör van, ami nem lelkivilág kérdése: Az egyik a pártpolitika, a másik az evolúció. (Ezen belül az erősebb kutya elve.) Márpedig ez a döntés pártpolitikai döntés volt. Legalábbis valószínű, hogy az volt, annak ellenére, hogy politikusok nem részesülhettek a jegyekből. Ezt értékelem, mert ha politikusok Tankcsapda koncertre mennének közpénzen, az furcsa lenne. Azt is nagyra értékelem, hogy a bürokrácia munkásai lehetőséget kaptak koncertek valamelyikén kedvezménnyel részt venni, a levélből ugyanis az derült ki, hogy felhasználták a jegyeket. A közgazdaságtan tudói biztosan felhúznák a szemöldöküket arra, hogy vajon miért érte meg Pop Strand szervezőjének az 1.000.000 Ft értékű koncertjegyeket 300.000 Ft + Áfa áron odaadni Csepelnek, de nem logikus kérdéseket nem feszegetnék. 

Megkérdeztem a polgármester urat! (Nyílt levél Németh Szilárd úrhoz)

Németh Szilárd úr

polgármester

Igen Tisztelt Polgármester Úr!

Örömmel tájékozódtam több önkormányzati intézmény bejáratánál elhelyezett plakátról, hogy a Csepeli Önkormányzat anyagilag is támogatja az Agárdi Pop Strandra látogató csepeli lakosok belépőjegyét 50%-os mértékben.

Az Ön által bizonyára jól ismert független csepeli hírportálon az alábbi bejegyzést olvashatta a csepeli lakosság:

„Németh Szilárd, Csepel polgármesterének kezdeményezése nyomán az idén 35 éves Agárdi Pop Strand rendezvényeire a csepeli állandó lakhellyel rendelkezők 50%-os áron válthatnak jegyet. A csepeliek számára Agárd könnyen megközelíthető, így a szórakozás három generáció számára megfizethető áron biztosított.

Július 2-tól egészen augusztus 20-ig minden szombati napon koncertekkel várják az Agárdra érkezőket. Mint azt Turbók János főszervezőtől megtudtuk, 2011-ben a fellépők között szerepel az Irigy Hónaljmirigy, az Edda, a Neoton Família és a Tankcsapda, de a fiatalabbak örömére Janicsák Veca is elvállalta a szereplést. A kedvezmény igénybe vételéhez személyi igazolvány és lakcímkártya bemutatása szükséges!”

A cikk alá bizonyára szerkesztői tévedésből került az alábbi mondat, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy az Ön nevéhez fűződő közpénz felhasználás valóban a krimi kategóriába tartozna:

Ez a bejegyzés 2011. május 31. kedd 11:56-kor készült és a következő kategóriákban található: Csepel, Krimi.

(forrás: http://csepel.info/?p=14285)

A rendezvénysorozat augusztus 20-án véget ért, bizonyára sokak őszinte bánatára. Ez úton kérdezem a Tisztelt Polgármester Urat, hogy lehet-e tudni, hogy hány csepeli polgártársunk élt ezzel a lehetőséggel?

Azért bátorkodom ezzel a kérdéssel Tisztelt Polgármester Úrhoz fordulni, mert azt feltételezem, hogy erre a két hónapos időtartamra szóló belépőjegy támogatásra, egy elkülönített keret állt rendelkezésre, amely talán nem került teljes kihasználásra. Amennyiben maradt némi tartalék ebből a keretből, az egy újabb kérdést vet fel: Szándékozik-e Tisztelt polgármester Úr az esetlegesen fel nem használt keretet arra felhasználni, hogy hasonló (50%-os) mértékben támogassa a csepeli családokat a Csepeli Strandfürdő belépő megvásárlásában? Ha nem is a hét minden napján, de legalább egy-egy meghatározott napon a közelgő narancssárga jelzésű hőségriadóra való tekintettel.

Budapest, 2011. augusztus 21.

Munkájához jó egészséget kívánva,

Tisztelettel: Nagy Szilveszter területfejlesztő, csepeli polgár

CSEPELIPOLISZ

Kellőképpen nehéz helyzetben van az a leendő szociológus, aki területfejlesztési szakirányát azért választotta az egyetemi képzésben, hogy tudását, tapasztalatait, kreativitását lakókörnyezetének javára fordítsa. Nem könnyű manapság a forráshiányos időkben arra gondolni, hogy ennek, vagy annak a megvalósítása előbbre viszi a lakóhelyet, mert sok más dolog elmaradása viszont további hátrányokat, lemaradást okozhat.

Magam is ilyen gondolatokkal foglalkozom saját lakóhelyemen, Csepelen. Jártamban-keltemben találkozom a még kialakításra, fejlesztésre, ötletekre váró helyekkel. Tudom azt, hogy mindezek forrásigényes beruházások, azokkal a gondokkal, amiről fentebb említést tettem. Tudom azt is, hogy a látható gondok már valamelyik íróasztalon kidolgozás alatt lehetnek, vagy még gondolatban, vagy már tervrajzokon, és lépésről-lépésre megvalósításra kerülnek az elkövetkezendő években. Bizonyíték erre a Csepeli Vagyonkezelő Zrt. honlapjára tekintve, az alábbi címszavak mögött rejlő munkálatok, tervei, és megvalósulásai:

„Gőzerővel folynak a munkálatok a Bajcsy-Zsilinszky utcai, a Királymajori lakótelepen és az Elefántos parkban. A területeken az alábbi munkákat végzik a kivitelezők:

- Bajcsy-Zsilinszky lakótelep: zöldfelület rekonstrukció és játszótér-építés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: május 30.
- Királymajor lakótelep: zöldfelület rekonstrukció, játszótér- és sportpályaépítés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: május 31.
- Elefántos park: zöldterület rekonstrukció, játszótérbővítés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: június 30.

Elkészült az Elefántos Park. A Csete Balázs u. – Bajcsy Zsilinszky u. – Zsák Hugó u. – Ady Endre u. által határolt tömb környezetrendezése kapcsán játszótérbővítésre és parkfelújításra kerül sor.

Megtörtént a műszaki átadás-átvétele a Erdősor-Tihanyi utcánál épült kutyafuttatónak.

Májusban megkezdődtek a kerületi járdafenntartási, földútjavítási és árok karbantartási munkák

Elkészült a Királymajor lakótelepen a játszótér és a sportpályák. Az átadásuk folyamatban van.

Befejeződött a Simon Bolivár sétányon a parkoló építés.

Parkoló lemez-építés a II. Rákóczi Ferenc úton: Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata a Csepel Városközpont környezetében tapasztalható parkolási nehézségek csökkentése, valamint a Városközponton áthaladó, a Főváros belső kerületei felé áramló forgalom csökkentése érdekében döntést hozott arról, hogy a II.Rákóczi Ferenc út 94 – 104. számú épület előtti önkormányzati területen lévő felszíni, murvás burkolatú parkolót kétszintessé alakíttatja, ezzel egyidejűleg környező zöldterületet is fejleszti.”

(www.csevak.hu)

Kerületi fejlesztések: Park és játszótér rekonstrukció Játszótér felújítások Járdaépítések Forgalomtechnikai kivitelezések Jelzőlámpás csomópontok Útépítések Parkoló felújítások
Lakótelepek parkolásának és forgalmi rendjének kialakítása Közműépítések

(www.csevak.hu)

A fentiek tekintetében az a gyanú, hogy itt minden rendben megy, megújul, felépül, megvalósul, így területfejlesztés címszó alatt aligha lehet olyat kitalálni, ami valakinek már ne jutott volna eszébe. Azonban a szociológia ennél sokkal több lehetőséget rejt magában. 2006.-ban költöztem a Szigetre, és hamarosan elkezdtem Csepel jelenével, múltjával foglalkozni. Azt kerestem, hogy mi az, ami van, és mi az, ami hiányzik?

Több vasat tartottunk a tűzbe!

Nem hiszek az „uborkaszezonban”! Ha azt nézzük, hogy mikor nem lehet közösségi alkalmakat összehozni, és/vagy közösségbe járni, akkor azt kell mondanom, hogy soha sem! Mert nyáron túl meleg van és mindenki nyaral, ősszel iskolakezdés van, meg esik az eső és fúj a szél. Télen túl hideg van, különben is jön a karácsony, mindenki arra figyel. Tavasszal még hűvös van, amúgy meg sokat esik az eső, pláne, hogy mindenki „tavaszi fáradt”. Jól kinéznénk, ha elhinnénk ezeket! 

Nyáron sem megy mindenki nyaralni, vagy legalábbis nem egyszerre. Ősszel, bár iskolakezdés van, jó összejönni egy kis „dumcsira”, különösen, ha esik az eső és fúj a szél, akkor jó valami száraz helyen összeülni, különösen ha egy korty forralt bor is van a közelben. Télen kevés jobb dolog van annál, amikor találkozhatunk, ajándékötleteket cserélhetünk, még jobb, ha egy-egy meglepetést kézműves foglalkozásokon, együtt a gyerekekkel készítünk el, az adventi koszorúkról nem is beszélve! Sebaj, ha tavasszal még hűvös van, majd felveszünk egy pulcsit, és ha eső esik, akkor az eresz alatt beszéljük meg a tavaszi vitamin kúrát, fáradtság ellen!

Minden fejben dől el! Az én fejemben az dőlt el, hogy talán még sincs akkora „uborkaszezon”, és talán nincs okunk arra, hogy ne találkozzunk! Ha pedig összejövünk, akkor legyen valami tartalma a dolognak, hogy nehogy az unalom győzzön, hát süssünk szalonnát! Szívből örülök, hogy igazam lett! Ugyanis a csepeli civil élet csodálatos, a civilszervezetek tagjaiban aktív tenni akarás, és közösségélményre vágyás van! Így igen könnyű dolgom volt az ügyben, hogy jöjjünk össze egy „batyus bálra”, a tűz köré, találkozzunk, beszélgessünk, töltsünk el kellemesen egymás társaságában egy kis időt! Minden volt, ami egy nagyszerű közösségi élményhez kell: Egyszerűen összedobtuk a kellékeit a party-nak, volt enni- és innivaló, jó kedvet is vittünk magunkkal, ami a közösségben felerősödött.

A dolog hozadéka az, hogy jó volt látni egymást, jót falatoztunk, és váltottunk pár szót arról is, hogy érdemes megtalálni a módját annak, hogy tudjunk egymásról, rendezvényeinkről, alkalmainkról.

Abban is egyetértettünk, hogy semmi akadálya annak, hogy hasonló alkalmakat szervezzünk, mert együtt lenni jó, hollári-hollári-hollári-hóóóó!

A Csepeli Civil Piknik fényképei ITT láthatók!

Vicc, vagy melléfogás?

Vicces húzással (vagy szimpla melléfogással) állt elő a ma megjelent Helyi „Ügyek”-kel foglalkozó újság.  Bevallom bátran, hogy nagyon ritkán olvasom, de ma valahogy olyanom volt, hogy kivettem egyet az újságtartóból. Nem bántam meg, mert jól szórakoztam!

A tudjuk mihez közel álló lap munkatársai, a végtelen unalmukat elűzendő, ezzel egy füst alatt a nagyérdemű szórakoztatása érdekében, minden tekintetben hiteles forrást kutatott fel Gyurcsány Ferenc, Veres Péter és Szilvásy György kapcsán: JÓSNŐHÖZ FORDULTAK! 

Nem is igazán az a baj, hogy egy jósnőtől kérdeznek – a hölgy biztosítani igyekszik az olvasót, hogy ő egyik oldalhoz sem kötődik, csupán szakmai véleményt mond a kártyából-, hiszen egyre szaporodik azon hitevesztett, becsapott, és kilátástalan helyzetbe került polgártársaink száma, akik sok száz forintos hívásdíj ellenében a kereskedelmi csatornák jósdáit tárcsázzák, feloldás-, pénz energiát és más hasonló természetfeletti dolgokat kérnek. Hogy valóban működik-e, arról nincs sok visszajelzés, de hogy a kétségbeesés ott van minden (jellemzően időskorú) hívó hangjában, az tény.

Jókor voltam jó helyen!

Milyen kevesen mondhatjuk ezt, és milyen kevés alkalommal az életben! Nagy kár ez!  De konok módon optimista vagyok, azt mondom, hogy ezen lehet, és kell is változtatnunk!

A Demokratikus Koalíció Platform szabad egyetemén voltam, egy háromnapos táborban Cegléden. Azon élmények egyikével jöttem haza, ami annyira hiányzik a magyar társadalomnak: A közösség élménye. Nem akarok külön kitérni az előadókra (nagyszerűek voltak!), az ott elhangzottak részleteire (sok hasznos információt kaptunk!), mert nem ez a fő lényeg most. Azt hiszem, sokkal fontosabb az, hogy túlnyomó többségben – vagy talán mindenki – másképp jött el, mint akiként odament. Ebben majdnem teljesen biztos vagyok, annak ellenére, hogy ez csupán feltételezés, nem vizsgáltam, amit mondok, azt én mondom.

Nem vagyok pártpolitikus, a társadalom érdekel minden tekintetben. Ebből a szempontból feszegetek most - saját szemszögből- néhány kérdést, ami sokakat érint, még többeket érdekel.

Vissza a múltba? Avagy: A hatalom logikája és szociológiája Michel Foucault-nál

Az emberi együttélésnek, az ezzel együtt járó, és ezt alapjaiban feltételező kooperációnak, közösségi tevékenységnek számos támogató, és gátló tényezője akad. Támogató, lehetővé tévő tényező mindenképpen valamilyen több emberre ható, terelő erő. Valami olyan, amit minél több ember magára értendőnek gondol, és úgy él, úgy viselkedik, hogy nagyjából azonos vonalon „haladjon” a többi emberrel. A viszonyulás, az alkalmazkodás ez, amely azt feltételezi, hogy a közösséget alkotó egyén figyel a többi egyénre, cselekedetei hatással van másokra, és a mások cselekedetei is hatással vannak rá. Amikor az egyén, noha megtehetne bizonyos dolgokat, de nem teszi, mert tudja, vagy tudni véli a többi egyén elmarasztaló véleményét, avagy tudja hogy szabadságát korlátozó helyzetet idéz elő. Ha úgy tetszik, ez a „rend” körvonalai, leegyszerűsítve ezzel azt, hogy megállapítható legyen a „nem rend” fogalma. Éppen csak annyi, hogy a fentiek ellentételes cselekvését kell megvalósítani ahhoz, hogy az emberek a „nem rendben” éljenek. Aki társadalomtudománynak akár a környékén is járt, nem hagyja ennyiben a dolgot, hiszen a „rend”, „nem rend” konstelláció csupán a felületesen érdeklődő egyén, mintegy pillanatnyilag felmerült rácsodálkozására ad – mondjuk úgy – kielégítő választ. Ha valaki ezzel megelégszik, akkor részben boldogság ez, hiszen embertársunknak pillanatnyi örömöt szerezhettük, a „nem tudtam, de most már tudom”- érzését, avagy a megvilágosodás örömét.

Politika, összefogás, és más érdekességek

Sok tekintetben érdekes, és tanulságos rendezvényen voltam tegnap. (2011. január 31.)

Aki ismer, tudja, hogy a rosszindulat legkisebb szikrája sincs bennem. Aki nem ismer, őt arra kérem, hogy ne feltételezze soraim között a bántás szándékát.

Az elmúlt harcos évek hozadéka összegyűlt tegnap, hogy eszmét cseréljen. Nem személyekre utalok, neveket nem is említek, mert az elterelné a lényegről a figyelmet, a hozadék az a színes-fájdalmas közéleti állapot, melynek szemtanúi, néha szenvedői vagyunk.

A megjelent közéletiség keresztmetszete a következő: Meghirdettetett egy alkalom, aminek házigazdája az MSZP-ből kivált, a Fidesztől posztot elvállalt fiatalember, aki aznapra egy liberális vendéget hívott előadónak. A vendég a Fideszből indult, megfordult az SZDSZ- BEN, majd a SZEMA liberális párt alapítója lett. Akik a nyílt meghívóra elfogadták a meghívást, jellemzően volt, vagy jelenlegi liberálisok, volt, vagy jelenlegi szocialisták, csekély számban talán egyik párthoz sem vonzódó emberek. Talán húszan voltunk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy lehetett a sorokban ülő fideszes szimpatizáns is, nekem felróható, hogy nem ismerek onnan senkit.)