MAGYAROK

Egyre gyakrabban kerül elő ez a téma! Az utóbbi években kapta a legnagyobb hangsúlyt, mégsem volt osztatlan sikere. Elsősorban a radikális jobboldal hangoztatta a magyarságát, de annak, aki egy kicsit is nyitott, észrevehette, hogy nem mindig sikerült igazolni az állításaikat, hitelt érdemlően. Mintha vaktában lövöldözés történne ez ügyben, tények keverednek véleményekkel, rosszabb esetben hiedelmek, a direkt ferdítésekkel.

Nem törekszünk igazán a baloldalon, a magyarság átfogó boncolgatására, és én ebben nagy hibát látok. Jó lett volna tisztázni, kibeszélni sok dolgot, akkor valószínű, hogy nem lenne ennyi félreértés, vita, vagdalkozás. Nagyon nem szeretem az Egyesült Államokat összevetni a magyar történelemmel, de szociológiai szempontból nagyon fontos aláhúzni, hogy aligha van más nemzet a világon, amely ennyire sokrétű és összetett, ellenben aligha van ennyire önmagára, az „amerikaiságára” büszke nemzet, mint ők.

Roppant sajnálom, hogy a baloldalon a méltán nagyra értékelt Kertész Ákos a genetikával kezdi „megtárgyalni” a magyarságot. Részben azért, mert a genetikai elméletekkel kapcsolatban rossz emlékei vannak a világnak, másrészt a tudomány bizonyítottan kizárta már, hogy genetikailag fontos lenne a társadalmi hovatartozás. Pláne nem a nemzet kérdése.

Iránytű?

Van ez a nagyon hasznos eszköz. Tényleg jó, mert megmutatja, hogy merre van az előre, de azt nem mutatja meg, hogy hová akarunk menni. Ahhoz térkép kell. Meg terv, hogy hogyan akarunk eljutni „A” pontból „B” pontba. Az iránytűvel, mint használati tárggyal az a bajom, hogy ha alátesznek egy fémpénz darabot, akkor mindjárt nem arra van Észak, amerre „szokott”. Igen, a gazdasági érdekekre gondolok, amelyek alapvetően befolyásolják a világ dolgait, mert hiába vagyunk álszentek, a világot kettő dolog irányítja: a pénz és a szex.

Elolvastam az „Iránytű” című vitairatot, de valahogy sem az nem jött le, hogy merre van az előre, sem az, hogy hová akarunk menni, sem terv, hogy hogyan akarunk eljutni a hőn áhított célhoz. De szerencsére ez egy vitairat, és mint olyan, talán alkalmas arra, hogy beszélgessünk róla. Bennem sok-sok kérdés merült fel – hátha ez jó – mert több dolgot nem értek. Azt írja a vitairat a végén, hogy „Készült az MSZP 2010. júniusi kongresszusi határozata nyomán megalakult Programtanács tanácskozásai, a Programtanács munkájában rendszeresen vagy alkalmilag részt vevő társadalomtudósok, kutatók munkái, gondolatai, javaslatai alapján.” (itt szeretném leszögezni, hogy Tisztelet a felsorolásban szereplőknek!), így ezt értem. Az viszont nem derül ki, hogy kinek szól ez a vitairat? Kimondottan pártpolitikusoknak nem szólhat, mert az vicces lenne, ha pártpolitikusok között folyna csupán a vita. Csak civileknek meg megint nem szólhat, mert a hétköznapi embernek – mint amilyen én is vagyok – olyan dolgok vannak benne, ami érthetetlenné teszi az iratot.

Ilyen a „rizikó-társadalom”. Sosem hallottam még ezt a kifejezést. (A biztosítási szakmában ismeretes a kockázatközösség) Beírtam hát a Google-ba, 4 találatot mutatott, mind az Iránytűt idézi.  A Wikipédián pedig semmi nem utal arra, hogy bárki használta volna ezt a kifejezést, így nem jutottam közelebb a megértéshez. (Így jártam a peremkapitalizmus, és a duális foglalkoztatáspolitika fogalmakkal is, bár ez utóbbira volt némi magyarázat.)