Értsétek meg, hogy nem lehet!

Megint hosszú ideig voltam csendben. No, nem mintha nem lett volna mondanivalóm, mert nagyon is volt, csak egyszerűen erőm nem volt leírni, elmondani, hogy mit gondolok. Sokszor feleslegesnek, pusztába kiáltott szónak érzem. Nincs mögöttem sok pénz, média, gazdasági támogatás, ahhoz, hogy eljusson a mondanivalóm a lakossághoz. De ez persze nem jelenti azt, hogy feladnám azt az elképzelést, ami mozgat.

A címem lehet, hogy feladós, lehet, hogy frusztrált, lehet, hogy negatív. Pedig nem az! Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy ez, így ebben a formában nem vezet sehová, ami az utóbbi években megy Magyarországon. Csupán idő-, energia-, és pénzpocsékolás! Nem csupán hazugság, ámítás, és félrevezetés, mert ezek inkább valami homályos összeesküvés elméletet sejtetnek. Nem erről van szó! Inkább a semmit tevésre, a mellébeszélésre, a pótcselekvésekre gondolok, ami olyan, mintha, de nem az!

Németországi élet

Ahogy ígértem, nem nagyon fogok az élet nehézségeiről írni. Részben azért, mert otthon is vannak nehézségek, és nem hiszem, hogy bárki az itteniekre kíváncsi. Másrészt pedig azért, mert egész egyszerűen nem érdekelnek a nehézségek, a rossz, vagy kellemetlen dolgok. Igyekszem túl lenni rajtuk, és ezt ajánlom másnak is.

Még valamit szeretnék előrebocsájtani. Szeretnék jó dolgokról írni, társadalmi, közigazgatási, és mindennapos dolgokról, amik jól működnek, de eszemben sincs összehasonlítani a magyarországi dolgokat a németországival, ez utóbbi javára. Pláne nem fogom Németországot az egekig magasztalni, mert ere semmi okom. Itt pont ugyanúgy megvannak a visszás vackok, meg a „fene dolgok”, mint bárhol a világban. Szóval nem kell elájulni Németországtól. Egyszerűen csak vannak különböző dolgok a két ország kultúrájában, amire nem ártana odafigyelni, csak azért, mert ha csőstől árasztotta el Magyarországot a biznisz, a Halloween, a Valentin nap, az ipari termékekről már nem is beszélve, akkor talán helye lenne néhány mindennapos életviteli dolognak is, amit valóban mintaként követhetnénk. Vannak persze pénzkérdések is, amivel kapcsolatban úgy vagyok, hogy az általam hangoztatott racionális gazdálkodásba (állami és önkormányzati szinten arra költsünk, amire kell, és annyit, amennyit kell) bőven bele kellene férnie. Hogy nem fér bele otthon, az azért van, mert nincs rá lakossági igény. Többségében viszont egyáltalán nem pénzkérdés, amiket látok, tapasztalok, egyszerű szokás, és kultúra kérdése.