Ahogy
ígértem, nem nagyon fogok az élet nehézségeiről írni. Részben azért, mert
otthon is vannak nehézségek, és nem hiszem, hogy bárki az itteniekre kíváncsi.
Másrészt pedig azért, mert egész egyszerűen nem érdekelnek a nehézségek, a
rossz, vagy kellemetlen dolgok. Igyekszem túl lenni rajtuk, és ezt ajánlom
másnak is.
Még
valamit szeretnék előrebocsájtani. Szeretnék jó dolgokról írni, társadalmi,
közigazgatási, és mindennapos dolgokról, amik jól működnek, de eszemben sincs
összehasonlítani a magyarországi dolgokat a németországival, ez utóbbi javára. Pláne
nem fogom Németországot az egekig magasztalni, mert ere semmi okom. Itt pont
ugyanúgy megvannak a visszás vackok, meg a „fene dolgok”, mint bárhol a
világban. Szóval nem kell elájulni Németországtól. Egyszerűen csak vannak különböző
dolgok a két ország kultúrájában, amire nem ártana odafigyelni, csak azért,
mert ha csőstől árasztotta el Magyarországot a biznisz, a Halloween, a Valentin
nap, az ipari termékekről már nem is beszélve, akkor talán helye lenne néhány
mindennapos életviteli dolognak is, amit valóban mintaként követhetnénk. Vannak
persze pénzkérdések is, amivel kapcsolatban úgy vagyok, hogy az általam
hangoztatott racionális gazdálkodásba (állami és önkormányzati szinten arra
költsünk, amire kell, és annyit, amennyit kell) bőven bele kellene férnie. Hogy
nem fér bele otthon, az azért van, mert nincs rá lakossági igény. Többségében
viszont egyáltalán nem pénzkérdés, amiket látok, tapasztalok, egyszerű szokás,
és kultúra kérdése.
