CSEPELIPOLISZ

Kellőképpen nehéz helyzetben van az a leendő szociológus, aki területfejlesztési szakirányát azért választotta az egyetemi képzésben, hogy tudását, tapasztalatait, kreativitását lakókörnyezetének javára fordítsa. Nem könnyű manapság a forráshiányos időkben arra gondolni, hogy ennek, vagy annak a megvalósítása előbbre viszi a lakóhelyet, mert sok más dolog elmaradása viszont további hátrányokat, lemaradást okozhat.

Magam is ilyen gondolatokkal foglalkozom saját lakóhelyemen, Csepelen. Jártamban-keltemben találkozom a még kialakításra, fejlesztésre, ötletekre váró helyekkel. Tudom azt, hogy mindezek forrásigényes beruházások, azokkal a gondokkal, amiről fentebb említést tettem. Tudom azt is, hogy a látható gondok már valamelyik íróasztalon kidolgozás alatt lehetnek, vagy még gondolatban, vagy már tervrajzokon, és lépésről-lépésre megvalósításra kerülnek az elkövetkezendő években. Bizonyíték erre a Csepeli Vagyonkezelő Zrt. honlapjára tekintve, az alábbi címszavak mögött rejlő munkálatok, tervei, és megvalósulásai:

„Gőzerővel folynak a munkálatok a Bajcsy-Zsilinszky utcai, a Királymajori lakótelepen és az Elefántos parkban. A területeken az alábbi munkákat végzik a kivitelezők:

- Bajcsy-Zsilinszky lakótelep: zöldfelület rekonstrukció és játszótér-építés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: május 30.
- Királymajor lakótelep: zöldfelület rekonstrukció, játszótér- és sportpályaépítés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: május 31.
- Elefántos park: zöldterület rekonstrukció, játszótérbővítés. A munka befejezésének legkésőbbi határideje: június 30.

Elkészült az Elefántos Park. A Csete Balázs u. – Bajcsy Zsilinszky u. – Zsák Hugó u. – Ady Endre u. által határolt tömb környezetrendezése kapcsán játszótérbővítésre és parkfelújításra kerül sor.

Megtörtént a műszaki átadás-átvétele a Erdősor-Tihanyi utcánál épült kutyafuttatónak.

Májusban megkezdődtek a kerületi járdafenntartási, földútjavítási és árok karbantartási munkák

Elkészült a Királymajor lakótelepen a játszótér és a sportpályák. Az átadásuk folyamatban van.

Befejeződött a Simon Bolivár sétányon a parkoló építés.

Parkoló lemez-építés a II. Rákóczi Ferenc úton: Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata a Csepel Városközpont környezetében tapasztalható parkolási nehézségek csökkentése, valamint a Városközponton áthaladó, a Főváros belső kerületei felé áramló forgalom csökkentése érdekében döntést hozott arról, hogy a II.Rákóczi Ferenc út 94 – 104. számú épület előtti önkormányzati területen lévő felszíni, murvás burkolatú parkolót kétszintessé alakíttatja, ezzel egyidejűleg környező zöldterületet is fejleszti.”

(www.csevak.hu)

Kerületi fejlesztések: Park és játszótér rekonstrukció Játszótér felújítások Járdaépítések Forgalomtechnikai kivitelezések Jelzőlámpás csomópontok Útépítések Parkoló felújítások
Lakótelepek parkolásának és forgalmi rendjének kialakítása Közműépítések

(www.csevak.hu)

A fentiek tekintetében az a gyanú, hogy itt minden rendben megy, megújul, felépül, megvalósul, így területfejlesztés címszó alatt aligha lehet olyat kitalálni, ami valakinek már ne jutott volna eszébe. Azonban a szociológia ennél sokkal több lehetőséget rejt magában. 2006.-ban költöztem a Szigetre, és hamarosan elkezdtem Csepel jelenével, múltjával foglalkozni. Azt kerestem, hogy mi az, ami van, és mi az, ami hiányzik?

Több vasat tartottunk a tűzbe!

Nem hiszek az „uborkaszezonban”! Ha azt nézzük, hogy mikor nem lehet közösségi alkalmakat összehozni, és/vagy közösségbe járni, akkor azt kell mondanom, hogy soha sem! Mert nyáron túl meleg van és mindenki nyaral, ősszel iskolakezdés van, meg esik az eső és fúj a szél. Télen túl hideg van, különben is jön a karácsony, mindenki arra figyel. Tavasszal még hűvös van, amúgy meg sokat esik az eső, pláne, hogy mindenki „tavaszi fáradt”. Jól kinéznénk, ha elhinnénk ezeket! 

Nyáron sem megy mindenki nyaralni, vagy legalábbis nem egyszerre. Ősszel, bár iskolakezdés van, jó összejönni egy kis „dumcsira”, különösen, ha esik az eső és fúj a szél, akkor jó valami száraz helyen összeülni, különösen ha egy korty forralt bor is van a közelben. Télen kevés jobb dolog van annál, amikor találkozhatunk, ajándékötleteket cserélhetünk, még jobb, ha egy-egy meglepetést kézműves foglalkozásokon, együtt a gyerekekkel készítünk el, az adventi koszorúkról nem is beszélve! Sebaj, ha tavasszal még hűvös van, majd felveszünk egy pulcsit, és ha eső esik, akkor az eresz alatt beszéljük meg a tavaszi vitamin kúrát, fáradtság ellen!

Minden fejben dől el! Az én fejemben az dőlt el, hogy talán még sincs akkora „uborkaszezon”, és talán nincs okunk arra, hogy ne találkozzunk! Ha pedig összejövünk, akkor legyen valami tartalma a dolognak, hogy nehogy az unalom győzzön, hát süssünk szalonnát! Szívből örülök, hogy igazam lett! Ugyanis a csepeli civil élet csodálatos, a civilszervezetek tagjaiban aktív tenni akarás, és közösségélményre vágyás van! Így igen könnyű dolgom volt az ügyben, hogy jöjjünk össze egy „batyus bálra”, a tűz köré, találkozzunk, beszélgessünk, töltsünk el kellemesen egymás társaságában egy kis időt! Minden volt, ami egy nagyszerű közösségi élményhez kell: Egyszerűen összedobtuk a kellékeit a party-nak, volt enni- és innivaló, jó kedvet is vittünk magunkkal, ami a közösségben felerősödött.

A dolog hozadéka az, hogy jó volt látni egymást, jót falatoztunk, és váltottunk pár szót arról is, hogy érdemes megtalálni a módját annak, hogy tudjunk egymásról, rendezvényeinkről, alkalmainkról.

Abban is egyetértettünk, hogy semmi akadálya annak, hogy hasonló alkalmakat szervezzünk, mert együtt lenni jó, hollári-hollári-hollári-hóóóó!

A Csepeli Civil Piknik fényképei ITT láthatók!

Vicc, vagy melléfogás?

Vicces húzással (vagy szimpla melléfogással) állt elő a ma megjelent Helyi „Ügyek”-kel foglalkozó újság.  Bevallom bátran, hogy nagyon ritkán olvasom, de ma valahogy olyanom volt, hogy kivettem egyet az újságtartóból. Nem bántam meg, mert jól szórakoztam!

A tudjuk mihez közel álló lap munkatársai, a végtelen unalmukat elűzendő, ezzel egy füst alatt a nagyérdemű szórakoztatása érdekében, minden tekintetben hiteles forrást kutatott fel Gyurcsány Ferenc, Veres Péter és Szilvásy György kapcsán: JÓSNŐHÖZ FORDULTAK! 

Nem is igazán az a baj, hogy egy jósnőtől kérdeznek – a hölgy biztosítani igyekszik az olvasót, hogy ő egyik oldalhoz sem kötődik, csupán szakmai véleményt mond a kártyából-, hiszen egyre szaporodik azon hitevesztett, becsapott, és kilátástalan helyzetbe került polgártársaink száma, akik sok száz forintos hívásdíj ellenében a kereskedelmi csatornák jósdáit tárcsázzák, feloldás-, pénz energiát és más hasonló természetfeletti dolgokat kérnek. Hogy valóban működik-e, arról nincs sok visszajelzés, de hogy a kétségbeesés ott van minden (jellemzően időskorú) hívó hangjában, az tény.

Jókor voltam jó helyen!

Milyen kevesen mondhatjuk ezt, és milyen kevés alkalommal az életben! Nagy kár ez!  De konok módon optimista vagyok, azt mondom, hogy ezen lehet, és kell is változtatnunk!

A Demokratikus Koalíció Platform szabad egyetemén voltam, egy háromnapos táborban Cegléden. Azon élmények egyikével jöttem haza, ami annyira hiányzik a magyar társadalomnak: A közösség élménye. Nem akarok külön kitérni az előadókra (nagyszerűek voltak!), az ott elhangzottak részleteire (sok hasznos információt kaptunk!), mert nem ez a fő lényeg most. Azt hiszem, sokkal fontosabb az, hogy túlnyomó többségben – vagy talán mindenki – másképp jött el, mint akiként odament. Ebben majdnem teljesen biztos vagyok, annak ellenére, hogy ez csupán feltételezés, nem vizsgáltam, amit mondok, azt én mondom.

Nem vagyok pártpolitikus, a társadalom érdekel minden tekintetben. Ebből a szempontból feszegetek most - saját szemszögből- néhány kérdést, ami sokakat érint, még többeket érdekel.