Óriási baj van!

                                                                        (fotó: Index.hu)

Értetlenül figyelem a magyar társadalom reakcióit. Egészen pontosan a közönyt. Nagyon úgy tűnik, hogy nekünk minden nagyon mindegy!

Szó nélkül bevállalta a lakosság a magánnyugdíjak elvételét, a médiatörvényt, a sorozatos jogcsorbításokat, meg sem rezdültünk a forint sorozatos bedöntésén, vidáman kocsikázunk a 400 Ft fölötti üzemanyag árak mellett, és lassan semmivel sem lehet utolérni az euró árfolyamát. Biztosan lesz ez még rosszabb, de valószínűleg megszokjuk azt is.

Nem csoda, hogy ilyen mértékű társadalmi közönyben simán elmegyünk amellett a cégéres gazság mellett, hogy az utcán élő hajléktalanokat börtönbe zárják december elsejétől. Én magam nem is értem a százötvenezer forintig terjedő pénzbírságot, hiszen sok hajléktalannak alig több az éves bevétele, de ez csak a kisebbik baj.

A nagyobbik baj az, hogy valószínűleg nem érti a magyar társadalom, hogy miről van szó pontosan. Elsősorban azért mert magát a hajléktalanság igazi mélységét sem ismerjük, pedig egyre több embert fenyeget ez a helyzet. A hajléktalanokról csupán annyit tud a többség, amit lát, hogy koszosak, mosdatlanok és jellemzően részegek. Az kevésbé fontos, hogy szabadok. No nem a nagy francia forradalom vívmányára kell itt gondolni, csupán arra, hogy az egyetlen alkotmányos szabadság jog az, amivel még rendelkeznek, december 1-ig. Amijük van, az ennyi, ugyanis a lehetőségeik rendkívül szűkösek. Se otthon, se szeretet, se munka, se pénz, se jövőkép. Csak a túlélés napról napra! Ha bárki is azt hiszi, hogy tudja, hogy mit jelent a túlélést küzdeni naponta az nagyon téved! A megélhetési küzdelem, és a túlélési küzdelem nagyon két különböző dolog! A meleg lakásban, mindennapi étel birtokában, fürdési lehetőséggel, ez a különbség fel sem fogható. 

Cinikusan azt mondja Kocsis Máté, hogy a Fidesz csupán azt akarja, hogy senki ne fagyjon meg az utcán, ezért van ez a törvény. Ugye ezt nem vesszük be, amikor januártól annyira súlyos megszorítások érik a hajléktalanellátó szervezeteket, hogy lassan a működésük is kétséges lesz? Kocsis Máté akkor mondana igazat, ha börtönök helyett hajléktalanellátó és rehabilitációs központokat építene a kormány, erről azonban szó sincs. Rendészeti eszközökkel akarnak társadalmi problémákat kezelni. 

Talán sokan nem tudnak néhány dolgot, most én elmondom. A hajléktalan emberek kiszolgáltatottak, ennél fogva bizalmatlanok. Mi látjuk őket az utcán, de egyszerűen a hajléktalanok kategóriába soroljuk az ilyen figurákat (ha megszólal a lelkiismeretünk, még pár forintot is adunk nekik) és kész. Viszont a segítő szolgálatoknak meglehetősen nehéz őket megtalálni, mert állandóan változtatják a helyzetüket. Nem túl nagy körben, de folyamatosan. Ha a hatóság üldözni fogja őket, és sem a melegebb aluljárókban, sem a parkokban nem lesz maradásuk, akkor elbújnak. Éjszakára valószínűleg a külvárosokba, ahol a külterületeken és az erdőkben télen 5-15 fokkal is hidegebb van, mint a belvárosi részeken. A hideg ellen védekezésül pedig alkoholt isznak, ami jó arra is, hogy felejtsék a nyomorukat. 

Igen megnőtt a valószínűsége annak, hogy sokkal többen fognak az idén megfagyni, csak mert Magyarországnak diktátora van és közönyös a társadalma. Sok-sok hajléktalan emberen nem lehet már segíteni, mert egy visszafordíthatatlan útra sodorta őket az sors.

Miért baj ez a törvény?  Azért baj ez, mert ha szó nélkül hagyjuk szabad embereket be lehet börtönözni Magyarországon az életvitelük miatt, akkor már csak egy-két törvényt kell csak ahhoz meghozni, hogy bárkit a saját lakásából is el lehessen hurcolni, bebörtönözni, vagy deportálni, egyetlen névtelen feljelentés alapján. Ha pedig ilyen törvények megszületnek, akkor már késő, ugyanis a bíró csak a hatályos jogszabályok alapján ítélkezhet, a rendőr pedig a „törvényes rendet” fogja fenntartani! A törvény pedig az, hogy aki ilyen, vagy olyan származású, vagy társadalmi helyzetű, akkor azt börtönbe kell zárni! Ilyen már volt Magyarországon (sajnos) és tévedés azt hinni, hogy ez a helyzet nem jöhet újra, vagy mindig csak másra lehet hátrányos következményekkel! NEM! Ez Önre, rád, rám, mindannyiunkra vonatkozik. 

Bárki hajléktalanná, számkivetetté válhat Magyarországon, és ha ez bekövetkezik, akkor az a reménytelen sors vár rá, ami ellen tehetett volna még akkor, amikor a társadalom tagja volt. Ha kiválik belőle, akkor már késő lesz sajnálkozni!