MAGYAROK

Egyre gyakrabban kerül elő ez a téma! Az utóbbi években kapta a legnagyobb hangsúlyt, mégsem volt osztatlan sikere. Elsősorban a radikális jobboldal hangoztatta a magyarságát, de annak, aki egy kicsit is nyitott, észrevehette, hogy nem mindig sikerült igazolni az állításaikat, hitelt érdemlően. Mintha vaktában lövöldözés történne ez ügyben, tények keverednek véleményekkel, rosszabb esetben hiedelmek, a direkt ferdítésekkel.

Nem törekszünk igazán a baloldalon, a magyarság átfogó boncolgatására, és én ebben nagy hibát látok. Jó lett volna tisztázni, kibeszélni sok dolgot, akkor valószínű, hogy nem lenne ennyi félreértés, vita, vagdalkozás. Nagyon nem szeretem az Egyesült Államokat összevetni a magyar történelemmel, de szociológiai szempontból nagyon fontos aláhúzni, hogy aligha van más nemzet a világon, amely ennyire sokrétű és összetett, ellenben aligha van ennyire önmagára, az „amerikaiságára” büszke nemzet, mint ők.

Roppant sajnálom, hogy a baloldalon a méltán nagyra értékelt Kertész Ákos a genetikával kezdi „megtárgyalni” a magyarságot. Részben azért, mert a genetikai elméletekkel kapcsolatban rossz emlékei vannak a világnak, másrészt a tudomány bizonyítottan kizárta már, hogy genetikailag fontos lenne a társadalmi hovatartozás. Pláne nem a nemzet kérdése.

Azt is fájlalom, hogy úgy látszik, hogy a „beszéljük meg” téma úgy indul, hogy belerúgunk a másikba degradáló véleménnyel, aztán nem értjük, hogy a másik miért paprikás. Sajnos ez így nem megy, és ha magunkat nyitott baloldaliaknak mondjuk, akkor talán meg kellene érteni néhány dolgot, a tisztánlátás kedvéért. Méltatlanul bár, de én erre teszek kísérletet!

Tükörbe nézni a világ legnehezebb dolga, ami azt mutatja meg, hogy „én miben vagyok hibás?” Legyünk őszinték: Mi magyarok, a történelmünket végignézve nem vagyunk az együttműködés, az összefogás, a másik támogatása „nagymesterei”. Mint ha nem értenénk igazán, hogy az a másik miért tart ott, ahol tart és miért mondja azt, amit mond? Többünkben az az érzés vetődik fel, hogy aki beszél, az túl sokat beszél, vagy netán „mi” jobbat mondanánk, mert amit a másik mond, az butaság. Ez is változik, ha jobban figyelünk egymásra. (A magyarok és a lengyelek több, mint négyötöde mondta teljesen vagy részben igaznak azt az állítást, hogy „Senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másik emberrel” (Tárki 2001)

Az a pikantériája a dolognak a magyarság tekintetében, hogy már a honfoglaláskor sem volt tiszta a kép, de Mátyás, Mária Terézia, és az 50-es évek óta meg pláne követhetetlen, hogy ki az igazi magyar, vér szerint. „A zavar és bizonytalanság ködében élünk a magyarság minden fontos kérdésében, az ellentétes nézetek olyan szélsőségei elegyednek össze számtalanszor ugyanazokban az agyvelőkben is, a «magyar» szónak még szótári definiciója is olyan sokféleképpen és ellentmondón hangzik különböző ajkakon, a közélet és szellemi élet különböző tájain, hogy már a magyar öntudat teljes szétbomlásával kell számolnunk.” – írja Schöpflin Aladár a Nyugat 1940 / 2. számában. (Az évszámra és a probléma tárgyára, felhívnám a figyelmet!)

Most én egy kicsit szubjektívan akarok gondolkodni – hogyan másképp? -, mert előttem annyian adtak már nagy gondolatokat ennek a Hazának. Én csak kicsit szeretnék adni, hátha sikerül.

Mi baloldaliak nem értjük ezt a magyarkodást, hiszen úgy véljük, hogy semmi szükség arra, hogy magyarságunkat hangoztassuk, pláne, hogy Árpádsávos lobogóval szaladgáljunk, vagy éppen Nagy- Magyarországos pólókban. Bizony, ez utóbbi képek viselői már csak koruknál fogva sem lehetnek tisztában mindennel. Fogalmuk nincs a feudalizmusról, a cselédség hányattatott sorsáról, az uradalmi önkényről és számos olyan dologról, ami akkoriban volt. Pláne fontos, hogy a Nagy- Magyarország idejében nem volt Magyarország független.

Amit viszont szeretnék tisztázni, az elsősorban nekünk baloldaliaknak szól! Mégpedig az, hogy a baloldaliság eszménye a világtörténelemben egy „újhullámos” irányzat! Alig százéves elképzelés, ami szembe megy a mindenidők világfelfogásával. Konkrétan a szocialista, majd a kommunista eszme egyenesen az evolúció „törvényeit” írja felül! Miért mondom ezt? Mert a világi hierarchia felépítése mindig is az erő elve alapján működött, és ez így is marad. Az evolúció piramisának csúcsát nem demokratikus választások döntötték el, hanem az, hogy a csúcsragadozó képes volt a többieken felül kerekedni! Megölte, megette a gyengébbet. Az ember, az ismeretünk szerint az evolúció csúcsa (még akkor is, ha egy-egy cápa elfogyaszt néha közülünk valakit), de az ember-ember közötti hierarchia sem alapszik máson, mint a felülkerekedni tudáson. Rabszolgaság, kizsákmányolás. Az emberi jogok intézménye egy felvilágosult eszme, ami könnyen átcsap ideába, ami soha nem fog megvalósulni. A kommuna csupán a szubkultúra szintjén képes fennmaradni, ott is csak időlegesen.

„A világ több mint ötven országával összehasonlítva a magyarok vannak a leginkább meggyőződve arról, hogy a gazdasági tevékenység során az egyes szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek. Más szóval: nálunk a legalacsonyabb a támogatottsága annak a felfogásnak, hogy a gazdasági együttműködés a kölcsönös előnyök révén úgy is létrehozhat gazdasági többletet, hogy az abból való részesedés nem jelent mások kárára történő érvényesülést.” (Tárki) Ennek bizony nagyon komoly okai lehetnek!

Csak látszólagosan mentem el a témától! Tudni kellene, hogy a magyarországi feudalizmus felbomlását nem mindenki értékelte nagyra. Szó nincs arról, hogy a szovjet államszocializmusnak mindenki jókedvében tapsikolt! Legyünk tisztában azzal, hogy sokakat politikai okokból bebörtönöztek, elkobozták a javaikat, és üldöztek. Ennek a rendszernek az elmúlásával óhatatlanul visszatérnek az eddig szőnyeg alá söpört sérelmek, fájdalmak. Nem mindenki bunkó, aki bő gatyában ostort pattogtat, nem mindenki neonáci, aki Nagy-Magyarországos pólóban szaladgál! Vagy csak a felmenőik cselédi szolgaságát „siratja”, vagy megtévesztett ember, aki nincs tisztában azzal, hogy bizony a Nagy Magyarország idejében valószínűleg jogfosztott béreslegény lenne. Van ebben igazság, de csak felszínes. Mert bizony vannak sokan, akik komolyan gondolják azt, hogy az egyszerű „paraszti”, de tisztességes élet az egyetlen járható út. Miért ne élhetnének és gondolkodhatnának tetszésük szerint? Bizony jó a magyar termék, a méz, a juhsajt, a mérgező anyagoktól mentes fa eszközök, gyermekjátékok. Érdemes megfogadni „nagyanyáink” jó tanácsát a megfázás esetén és sorolhatnám. Viszont a paraszt ember sosem lesz baloldali, szocialista pláne nem! Ennek ellenére meg kell tanulnunk elfogadni a másikat és együtt élni velük.

Okos dolognak találnám, ha a baloldali értelmiség egyszer kerekasztalhoz ülne, és publikálható megegyezés születne arról, hogy a mai magyar baloldal szerint ki a magyar. Úgy tartjuk, hogy mindenki magyar, aki annak vallja magát, és senkinek nincs joga megkérdőjelezni a másik magyarságát! Valljuk, és hangsúlyozzuk, hogy a Magyar Nemzetért, annak fennmaradásáért különböző nemzetiségek együttesen harcoltak a történelemben, együttesen fáradoznak a mai napig is és a jövőben, tekintet nélkül felmenőik származására! Soha többé nem akarunk feudális államot, elutasítunk minden embertársaink elnyomására-, kizsákmányolására irányuló szándékot.

Aztán ebből még valós „nemzeti konzultáció” is kikerekedhet, de nem a genetikáról, hanem a kultúráról, az együttműködés lehetőségeiről.