Október 3-a fordulópont Magyarországon! (minden tekintetben)

Itt van a kertek alatt az önkormányzati választás. Lévén, hogy érintett vagyok, az átlagosnál is több emberrel találkozom, és beszélgetek. Akik szintén érintettek a dologban, csak van, aki ezt még nem tudja.

Sokan nem értik sem az Európai Uniót, sem az önrendelkezés előnyeit (és hátrányait), és ezzel együtt, nem értik az önkormányzati választásokat sem. Ezért hiába a felkínált lehetőség. Elvonulhat a polgár a fülkébe, és leadhatja szavazatát, ám ezt jellemzően pártpreferencia alapján teszi, messze nem biztos, hogy a valós, mindennapi életére vonatkozó kihatások miatt. (Tisztelet a kivételnek!) De elmegy, szavaz - így, vagy úgy-, és ez jó. Az én fókuszomban azonban a társadalmi intézmények diszfunkciója áll, jelen esetben azt feszegetem, hogy miért nem élnek az emberek azzal a lehetőséggel, amit a rendszerváltás elhozott: joguk, és lehetőségük van a lakóhelyük önkormányzatát megválasztani. Még konkrétabban: Miért nem megy el a magyar szavazni?

A válaszok, amiket kapok az utcán: Nem érdekel a politika. Egyik párt olyan, mint a másik. “Ezekre” nem szavazok. – De valóban egyformák a pártok, vagy csak tájékozatlan általánosítás van a dolog mögött? Sok esetben az derül ki számomra, hogy a távolmaradás oka szimpla(?) személyes sértettség. Úgy gondolom, hogy joggal kérdezem: Nem kellene félretenni végre a személyes megbántódások miatti haragot? Talán azért nem sikerül ez, mert nem értjük, hogy egy helyhatósági választásokon sokkal többről van szó, mint egyéni érzelmekről. Arról van szó, hogy a közvetlen környezetben felépül-e a már megtervezett óvoda, iskola, vagy folytatódik-e a már megkezdett panel rehabilitáció? Vagy minden el lesz törölve, át-, és felülvizsgálva? Hogy a politikai bosszú miatt elveszítik-e az emberek a közszférában a munkahelyüket kimondott ok nélkül, csupán a feltételezett pártpreferencia miatt?

A társadalmi kulturális felvilágosítás szükségességéről

“Azt a tényt, hogy rendszerváltás óta megvalósult átmenet során nem sikerült megteremteni az újonnan létrejövő egyenlőtlenségi rendszer legitimitását, nem csak az bizonyítja, hogy az emberek szerint “túl nagynak” tartják az egyenlőtlenséget. Ez csak tüneti jelzés. Sokkal inkább bizonyítja mindezt az, hogy Magyarországon a kilencvenes évek folyamán is, meg azóta is nagyon sokan vallják azt, hogy ebben az országban tisztességes módon nem lehet meggazdagodni, az érvényesüléshez szükség van a normák, és a szabályok áthágására. A magyarok négyötöde szerint ebben az országban becsületesen nem lehet meggazdagodni, háromnegyedük szerint pedig aki vinni akarja valamire, annak egyes szabályokat át kell hágnia.” (Tárki 2009)

(…)

“Nemzetközi összehasonlításban ennél markánsabban is megmutatkozik az aktív (munkának tulajdonított) és a passzív (kapcsolatok, szerencse, család) érvényesülésnek a közfelfogásban meglévő torz arányai. Az Európai Unió országai között ugyanis Magyarországon a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint a végzettség fontos, miközben a legmagasabb azoké, akik szerint az érvényesülés titka az, ha az ember jó családba születik.” (Lannert, 2009; Keller, 2009b.)

Egyedül, vagy közösségben?

Az utóbbi években előtérbe került a közösség szükségessége, a társadalmi kapcsolatok fontossága. Gond talán az lehet, hogy nem értjük, nem tudjuk, hogy mi az, hogyan kell csinálni, és -talán éppen ezért- nem is tartjuk annyira fontosnak, hogy közösség - netán -, hálózat tagjává váljunk. Olyan "jó nekem egyedül", "hagyjon mindenki békén", "majd én tudom", "ne szóljon bele senki az én dolgomba" - emberek vagyunk. Legalábbis többnyire. 

Gond egy szál sem, mert nagyon sok évig az volt a trend (úgy 40-50 évig), hogy egy "magasabb rendhez", egy "felettes eszméhez" kellett igazodnunk. Kimondottan gond volt ha "csoportosulás" volt, ami 3-4 ember közös beszélgetését jelentette, nyilvános helyen.

100 nap, a becsapott ország.

Tegnap részt vettem az Eötvös utcában, a Fapados Alapítvány rendezvényén. Pár gondolatot szeretnék megosztani, inkább társadalmi dolgokról, mint politikai nézőpontból.

Mi történt 100 nappal ezelőtt? Elment szavazni a 8 millió szavazatra jogosultak több, mint fele, abból 2,7 millió ember, úgy gondolta, hogy a Fidesznek kell vezetnie az országot tovább. Rendben van, hiszen ez a demokrácia része, hogy 4 évente lehetőség van meghatározni a Kormány színezetét. Ebből normális esetben az következik, hogy az élet megy a maga útján tovább, a nyertes politikai párt megvalósíthatja a programját. 2010-ben viszont úgy sikerült kétharmadot szerezni, és Kormányt alakítani, hogy nem volt program, amit meg lehetne valósítani.

Az Internet hálózat? Bizony az!

Az elmúlt években részt vettem néhány kezdeményezésben, javarészt valamilyen szempontú hálózat kialakításában, felépítésében. Volt közötte kereskedelmi, politikai, és sima társadalmi/lakossági dolog egyaránt. Nagyszerű tapasztalatokat szereztem, amit szívesen megosztok másokkal.

Első körben az jelenti az érdekességet, a hálózatépítésben hogy vajon kit, mi érdekelhet? Ugyanis a hálózatépítés egyik elsődleges lépése az igénygenerálás arra a valamire, ami az adott hálózatban van. Azt kell kitalálni, hogy az adott koncepciót hogyan lehet úgy kommunikálni, hogy az érdeklődést gerjesszen. Máskülönben az első összejövetel belefullad az unalomba. Tudni kell, hogy sokkal több dolog van mindenkire hatással, mint gondolná, és Téged is sokkal több dolog érint, mint azt hinnéd.

Az elmúlt két évben az Életmód és Társadalmi kapcsolatok volt a fókuszomban, ezt kutattam azért, hogy egy pofás szakdolgozatot írjak az egyetemi tanulmányaim befejezéseképpen.

Sok helyen megfordultam, sok tanulmányt elolvastam, és még több beszélgetésen, összejövetelen vettem részt. Arra jöttem rá, hogy az embereket úgy általában, annyira lefoglalják a mindennapok, hogy szinte nem is veszik észre azokat az apró dolgokat, érzéseket, gondolatokat, ami nagyon fontosak az életünkben. Ennél már csak az a rosszabb, hogy sokak szeretnék, ha történne végre valami, csak tenni ne kelljen érte semmit.

Lokalitás, avagy a társadalom Mi vagyunk!

Nálunk ma – és előreláthatólag még évekig – új és nagy élmény a lokalitás, a szűkebb haza visszanyert jelentősége, azé, amelyért felelősségünk még átélhető; új lehetőség a főként helyi szinten kifejezhető állampolgáriság, s a modern társadalmakra jellemző közösségiség megélése a demokratizmus helyi alap-intézményeiben.

Magyarországon a rendszerváltás után minden település önkormányzata önálló lett, és településszintű önkormányzatok határozzák meg egy- egy település fejlesztésének irányait. A helyi önkormányzatok mozgásterét természetesen befolyásolják a térség, az ország fejlesztési lehetőségei, s a parlament minden évi költségvetése, s az abban megfogalmazott célok. Ez a függőség azonban minden települést közel egyformán érint, témánk szemszögéből nézvést tehát adottnak kell vennünk az országos szint lehetőségeit és prog-ramjait, és át kell térnünk a lokalitás szintjére.

Te hogy vagy?

Ha van magadról, másokról, környezetedről véleményed, ami van, de nem kellene, hogy legyen, netán nincs, de jó lenne, ha lenne, akkor beszéljünk róla!

Amiért....

Divat, vagy sem, a blogolás, én semmiképpen nem divatból választottam a kapcsolatfelvételnek ezt a formáját. Inkább azért, hogy felvegyük a kapcsolatot, egymásra találjunk, és beszéljünk mindanniónkat érdeklő, érintő, néha irritáló dolgokól.

Nem vagyok politikus, de önkormányzati képviselő-jelölt igen. Területfejlesztő szakember vagyok, aki tudja, hogy egy kerület csak akkor fejlődhet, ha a közösségépítés, a párbeszéd, és a lakossági aktivitás is kellő mértékben működik. A társadalmi önrendelkezés lehetővé teszi, hogy lakókörnyezetünk ügyeiben aktívan résztvegyünk, de szükség van Rád is! Most megtehetjük! Miért ne élnénk a lehetőséggel?