Az utóbbi években előtérbe került a közösség szükségessége, a társadalmi kapcsolatok fontossága. Gond talán az lehet, hogy nem értjük, nem tudjuk, hogy mi az, hogyan kell csinálni, és -talán éppen ezért- nem is tartjuk annyira fontosnak, hogy közösség - netán -, hálózat tagjává váljunk. Olyan "jó nekem egyedül", "hagyjon mindenki békén", "majd én tudom", "ne szóljon bele senki az én dolgomba" - emberek vagyunk. Legalábbis többnyire.
Gond egy szál sem, mert nagyon sok évig az volt a trend (úgy 40-50 évig), hogy egy "magasabb rendhez", egy "felettes eszméhez" kellett igazodnunk. Kimondottan gond volt ha "csoportosulás" volt, ami 3-4 ember közös beszélgetését jelentette, nyilvános helyen.
Oké, ez az idő elmúlt, most, most van. Most az a divat, hogy közösséghez kell tartozni, mert másképp nem megy. De divatutánzó népek vagyunk, és jött egy olyan trend a "nyugati" világból, hogy legyél egyedi, "tűnj ki a tömegből", "valósítsd meg önmagad". Gond az csak az, hogy ezek az üzenetek onnan származnak, ahol valóban ez a trendi. De Magyarországon, ahol alapból divat volt mindig különbözni a másiktól, ez csak olaj volt a tűzre. Szóval tanulnunk kellene, csak nem tudjuk, hogy miről is van szó? Mi az a társadalmi hálózat, és miért is jó nekünk?
Ez bizony elég összetett dolog, és igazából csak akkor válik érthetővé az előnye, ha a gyakorlatban kipróbálod. Mondok egy fikciót, ami a manapság tényleg csak scifi.
Reggel felkelsz, összekapod magad, és elindulsz a munkába. Kilépsz az ajtódon, jön a szomszéd, köszön és együtt várjátok a liftet. Közben pár szó, a tegnap esti filmről. Lent elköszöntök, és szép napot kívántok egymásnak. Jó érzéssel indulsz a buszhoz. A buszmegállóban a szomszéd házból az a pasi, akinek a múltkor segítettél az autóját betolni. Mosoly, "Ma sem indult". "Ez van"-mondod - "majd talán holnap". Jön a busz. Sokan vannak, igyekszel nem a tömegre gondolni. Megérkezel, leszálsz, és a karod nyújtod a mögötted leszálló idős néninek, aki megköszöni. A munkahelyeden egy kollégádnak éppen ismét költöznie kell. Felhívsz valakit, aki azt ígéri, hogy körbenéz, és dél körül visszaszól. Egy telefon jön, egy elégedetlen ügyfél, akinek gondja van. Részletesen felírod a gondját, és megígéred, hogy megnézed, mit tehetsz? Akták, Inrenet, a válasz megvan, visszahívod, hálás neked az ügyfél. Délben visszahív az ismerősöd, hogy tud ajánlatot a kollégádnak. Ő is örül, neked jó érzés, hogy segíteni tudtál. Hazafelé futnod kell a buszhoz, de a sofőr megvár, nem csukja be az orrod előtt az ajtót. A boltban az eladó ismerősként köszönt. Ajánlja, azt, ami friss. A pénztáros pontosan ad vissza. Otthon a párod azzal vár, hogy a hétvégére kerti partira vagytok hivatalosak egy baráti házaspárhoz.
Nagyon hosszan, és részletesen folytathatnám ezt a történetet, de nem teszem, pedig ez csak az eleje, és annak is csak a felszínes emlegetése. Fikció lenne? Ha gyakorlott hálózati ember vagy, akkor nagyon érted, hogy miről beszélek, ha nem, akkor pedig nem hiszed el, hogy ez valóság is lehet.
Ez utóbbi esetben van nekünk dolgunk egymással, mert közösen megtaláljuk a megoldást, és ennek a történetnek a lényegét is. Egyet biztosan ígérhetek: Csak hasznodra válik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése