Tegnap részt vettem az Eötvös utcában, a Fapados Alapítvány rendezvényén. Pár gondolatot szeretnék megosztani, inkább társadalmi dolgokról, mint politikai nézőpontból.
Mi történt 100 nappal ezelőtt? Elment szavazni a 8 millió szavazatra jogosultak több, mint fele, abból 2,7 millió ember, úgy gondolta, hogy a Fidesznek kell vezetnie az országot tovább. Rendben van, hiszen ez a demokrácia része, hogy 4 évente lehetőség van meghatározni a Kormány színezetét. Ebből normális esetben az következik, hogy az élet megy a maga útján tovább, a nyertes politikai párt megvalósíthatja a programját. 2010-ben viszont úgy sikerült kétharmadot szerezni, és Kormányt alakítani, hogy nem volt program, amit meg lehetne valósítani.
Mivel tele van a média mindazon furcsaságokkal, amit a Kormány, és a Fidesz elkövetett az elmúlt 100 napban (forint bedöntés, az állam-, és közigazgatás lefejezése, a számos alkotmánymódosítás, a Horty rendszerre bólogatás, stb.), nem is részletezném, mert nem ez a szándékom. Inkább néhány gondolat a tegnap elhangzottak alapján, mert az valóban elgondolkodtató.
Meglehetősen sokat kellett fejlődnie Magyarországnak ahhoz, hogy az Európa Unió tagja lehessen. Ez valami olyan, amiről korábban nem nagyon tudtunk, sokat kellett tanulnunk hozzá, és az a folyamat még nagyon sokáig eltart, mire európai emberek leszünk, úgy igazából. Macerás dolog ez a demokrácia. Nyitottságra, türelemre, partnerségre van hozzá szükség, amihez nem feltétlenül van affinitásunk, és nem egészen van még a zsigereinkben sem a türelem a másikhoz, sem a nyitottság a másra. Az jellemzi az európai intézményeket, hogy a tárgyaló felek egyenrangú partnerként kezelik egymást, és akár személyközi egy megbeszélés, akár nemzetek képviselői tárgyalnak egymással, az egy nagyon fontos íratlan szabály, hogy az asztaltól úgy állnak fel a partnerek, hogy mindenki kap valamit. Ez alatt azt kell érteni, hogy nyer-nyer alapon történik a tárgyalás, és nem úgy van, hogy az egyik nyer, a másik veszít. (ún. zéró összegű játszma)
Sajnos nem kap elég figyelmet a magyar közvéleményben az európai visszhang. Ugyanis nem csak a jóérzésű embereknek tűnik fel, hogy Magyarországon egyre szélesebb teret kap a radikalizmus, a fasisztoid megnyilvánulás, hanem az EU-ban is felfigyeltek erre. Más országokban is előfordul ilyesmi, lásd Ausztriát, Csehországot, a különbség csak abban van, hogy azokban az országokban nem kapnak a szélsőjobboldali fellángolások ekkora társadalmi támogatást, mint hazánkban. Európa jellemzője, hogy középértéken gondolkodik, és elutasítja a kirekesztést, és a fasizmust. Alapból nem szokás az EU-ban 2/3-os többséggel parlamenti választást nyerni, mert az EU lakossága, az emberek közötti viszonyulás, és a politikai retorika lényegesen kifinomultabb, mint nálunk.
Vitányi Iván szociológus receptet is mondott a megoldásra: Társadalmi hálózatok működése, működtetése mozdítja előre az országot, ez az út a valódi demokráciához vezet. Mára eltolódott a törésvonal a társadalomban. Nem jobboldali, és baloldali között húzódik a választóvonal, hanem demokratikus-, és szélsőséges-radikális oldal között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése