Megint találtam
blogolni való témát. Szabó Eszter énekesnő blogját közölte az
elgondolkodtató.com nevű oldal. Az érthetőség, és a tisztesség kedvéért itt a link, amin a cikk olvasható, ami nálam kiverte a biztosítékot. Pontról - pontra idézem majd a blogot, hogy érthető legyek.
Remélem, hogy nem kell
előre bocsátanom, hogy mindig szeretettel, és barátsággal írok, komolyan
mondom, hogy nem ragadott el a hév, az indulat, de semmiképpen nem hagyhatom
szó nélkül ezt az írást, muszáj reagálnom rá. Félreértés ne essék, most sem azt
akarom bizonygatni, hogy mindenben az ellenkezője az igaz annak, amit Eszter
írt, csupán arról lenne szó, hogy gondolkodjunk egy kicsit azokon a – szerinte-
tényeken.
Szóval Eszter blogjából 13 hihetetlen, megdöbbentő tény a magyarokról - az írója szerint -, a blogot közlő (elgondolkodtato.com) oldal szerkesztője még rá is tesz egy lapáttal az ajánlásában. Én 13-szor döbbentem meg, és számomra az a hihetetlen, hogy ha valaki ennyire "Hello Kitty-ben" látja Magyarországot. Másrészt – és a nagyobb baj ez -, hogy itt egy cikk, ami azt bizonyítja, hogy egy cseppnyi erőfeszítés nélkül is nagyon szuper ország, és nemzet vagyunk, semmi dolgunk nincs az ügyben, csupán nem kell bedőlnünk a negatív gondolatoknak. Egy klasszikus filmet idézve: "Az életben ez nem ám így megy!"
No lássuk akkor a 13
csapást:
„1. A magyarok először is rettentően kreatívak, hovatovább
multifunkciósak.
Ezer dologhoz értünk. Mivel a gazdasági bőség minket jó
ideje nem fenyeget és nem jutunk el minden héten kétszer étterembe, fodrászhoz,
és nem cserélgethetjük az autónkat és kisebb cuccainkat, így a saját szakmánkon
túl még ezer más dologhoz értünk. Autót szerelünk, éttermi fogásokat készítünk,
hajat vágunk, lakást újítunk fel, ágyat barkácsolunk, tapétázunk, kertet
művelünk. Mindezt teljesen magától értetődő lazasággal. Amihez nem értünk, azt
megtanuljuk. Millió olyan munkát végzünk el teljesen evidens módon, amihez sok
nemzet szakembert hív. Nagyjából mindent meg tudunk oldani.” (eddig az idézet)
Tényleg ezer dologhoz értünk, de semmihez sem igazán!
Buherálunk, maszatolunk, aztán „AS” – szabvány (ahogy sikerül). Ahelyett, hogy
olyan országot alakítanánk ki magunknak, amiben mindenki azzal foglalkozik,
amihez ért, és lehetőségünk lenne szakembert hívni ahhoz, amihez nem értünk.
Ehhez persze az kell, hogy a vállalkozásokat ne ölje meg az átláthatatlan
szabályozás, az adó, és a járulékfizetés, amiben a vállalkozónak az aznapi
dátumot is hozzá kelljen adni a számlához, aminek aztán a háromnegyedét le kelljen
tagadni, hogy valami maradjon is bevételként.
„2. Vannak igazi barátaink.
Persze,nyilván akadnak dolgok, amikhez nem elég a
tudásunk, de vannak barátaink. Nem álmosolygós you can do it/ i-am-here-for-u
/you are a special person– kapcsolataink, hanem igaziak. Mint általában a
bajban, szükségben született pajtiságok, a mieink is erősek, ráadásul jó,
őszinte haverok vagyunk. Ha gáz van, megyünk. Segítünk. Nem udvariasságból, nem
muszájból, megyünk és kész. Ha valami nem áll jól neked, nem biztatunk, de nem
is bántunk meg. Udvariasan, vagy viccesen fogunk szólni, ha valami nem oké, nem
hitegetünk hülyeségekkel, nem hagyjuk, hogy égesd magad. Ráadásul egyáltalán
nem érdekel minket, hogy a haver mibe öltözik, milyen a háza, vagy az autója,
biztos ugyanolyan szar, mint a mienk, kár lenne versenyezni, inkább derülünk
rajta és együtt bütykölünk. Jó barátok vagyunk. Mindig van nálunk bikakábel.”
(eddig az idézet)
Tényleg vannak barátaink, ez nem
vitás, és tényleg van nálunk bikakábel. Ha a többi is igaz lenne, azt hiszem az
a pesti „cikizés”- szó sosem született volna meg.
„3. A magyarok okosak.
A kényelem elbutít, a csóróság éberen, frissen
tartja az agyat. Legalább ez az előnye megvan. Gyerekkorunk óta kénytelenek
vagyunk tanulni, majd továbbtanulni, inaskodni, gyakornokoskodni, belevágni,
abba és amabba is belevágni, hatvan évesen is iskolába járunk, így a legokosabb
és legképzettebb nemzetek között vagyunk. Az iskoláink is erősek, ezért a
papírjaink és a tudásunk is az. Millió feltaláló, tudós, és nagy tudású
szakember van közöttünk.” (eddig az idézet)
Nem, nincs előnye a csóróságnak, az emberek a saját
döntéseik hozadékában élnek, annak azért ne nagyon tapsikoljunk, hogy a
csóróság éberen, frissen tartja az agyat, mert túl sok a magyar friss, és
éberen tartott agy Magyarországon. A csóróság inkább egy olyan életviteli
spirálba taszít (hitelfelvétel, bűncselekmények, drog, depresszió) amiből
sokaknak már nincs kiút. Éppen ezen kellene gondolkodni, és inkább a
megelőzésen fáradnia a közösségeknek, mint tapsikolni az éberségnek, meg a
frissességnek!
A magyarok inkább tűnnek okoskodónak, mint okosnak, a tíz millió szakértő országában élünk, mindenki tudja a másik bajának az okát, de amikor az ő bajáról van szó, akkor mindenki hibás, és felelős, csak ő nem. Németországban egy targonca vezetői jogosítvány egy egyhetes tanfolyam, és egy teszt kitöltése, a gyakorlatot mindenki a munkahelyén szerzi meg, és ez egy alap havi fizetés harmadába kerül. Szinte azonnali munkalehetőség. Magyarországon ugyanez hat hónap rettenetesen bonyolult, és felesleges tanulnivalóval és egy átlagos havi fizetésbe kerül. A tanfolyamaink drágák, és bonyolultak, a bizonyítványaink többségében alig használhatók valamire. Az oktatási rendszer többségében semmi másról nem szól, mint EU-s források lenyúlásáról, és eltüntetéséről. Csak a PISA publikációit kell elolvasni ahhoz, hogy lássuk a tendenciát: Ha a magyar közoktatás ezen az úton megy tovább, akkor nagyon komoly mértékben leszünk alulművelt nemzet!
Igen tele vagyunk nagyon okos szakemberekkel, akik
útjában ott fekszik keresztbe a nálánál butább ember, ahol csak tud, ezért az
agyak sosem bontakoznak ki, vagy elhagyják az országot. Akik maradnak, azok 50
évesen szívpanaszokban halnak meg teljesen megőszülve, mert nem jutnak
forrásokhoz a kutatásaikhoz, vagy a kitalált dolgaik megvalósításához.
„4. A magyarok szorgalmasak.
A nagy jólétben, szociális juttatások tengerében
szerencsére eddig nemigen volt alkalmunk elkényelmesedni, így azt tanultuk meg,
hogy a munkából lesz pénzünk. Ha elmegyünk dolgozni, a legtöbbször persze mi is
a szünetet várjuk, de két szünet között keményen melózunk és nem lébecolunk
arra várva, hogy valaki más megoldja a dolgokat.” (eddig az idézet)
A magyar tényleg keményen dolgozik, ebben nincs vitánk. Leginkább akkor, amikor motiválva van. Mindenki ócsárolja a multikat, pedig a legtöbb esetben arra tanítanak a rendszereik, hogy csapatban hogyan kell célokat megvalósítani, eredményeket elérni, fejlődni, de ezt a lényeget a magyarok többsége nem látja. Nálunk a hivatalban ül két ember egy asztalnál, a két oldalon, az egyik az ügyfél, a másik a hivatalnok, és mindkettőnek szent meggyőződése, hogy a másik azért van ott, hogy vele szórakozzon. Nálunk a csütörtök, az egy kis péntek, és ugye tudjuk, hogy péntek délután már a fű sem nő. Nem lébecolunk ugye, csak hát úgy vagyunk vele, hogy „csak ezt a napot éljük túl valahogy”. Az a magyar mondás sem véletlenül született, hogy „úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen!”
A magyar tényleg keményen dolgozik, ebben nincs vitánk. Leginkább akkor, amikor motiválva van. Mindenki ócsárolja a multikat, pedig a legtöbb esetben arra tanítanak a rendszereik, hogy csapatban hogyan kell célokat megvalósítani, eredményeket elérni, fejlődni, de ezt a lényeget a magyarok többsége nem látja. Nálunk a hivatalban ül két ember egy asztalnál, a két oldalon, az egyik az ügyfél, a másik a hivatalnok, és mindkettőnek szent meggyőződése, hogy a másik azért van ott, hogy vele szórakozzon. Nálunk a csütörtök, az egy kis péntek, és ugye tudjuk, hogy péntek délután már a fű sem nő. Nem lébecolunk ugye, csak hát úgy vagyunk vele, hogy „csak ezt a napot éljük túl valahogy”. Az a magyar mondás sem véletlenül született, hogy „úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen!”
„5. Tökéletes a humorunk.
Az egyik legviccesebb nemzet vagyunk, pont. Vannak más
tréfás népek is ez tény, a mi humorunk viszont talán Hofi óta genetikailag
kódolt, és a nyomorunkban is abszolút elsődleges. A mi humorunk nem egy sémára
épül, hanem komplex, intelligens, és az összes nemzet humorával kompatibilis
legalábbis befelé. Mi értünk minden viccet és a poénjaink nem egy előre
kiokoskodható módon születnek meg, hanem váratlanul, ezerféle módon és nincs
előre kiszámított alapelve, hozzáállása. Minden viccre fogékonyak vagyunk a Sas
kabarétól a szívatásokon át, Gallán, Woody Allenen keresztül a Dumaszínházig.
Nekünk mindegy, megértjük az összeset és örülünk neki. Roppant jó fejek
vagyunk!” (eddig az idézet)
Nem, nem vagyunk jó fejek! A saját hülye nyomorunkon
röhögcsélünk, mintha az bármit is javítana. Hofi az oké, de szólok, ott a
rendszerkritika volt a lényeg, a magyar meg röhög rajta, ahelyett, hogy
cselekedne a vicc tárgyának megoldása ügyében. Nekünk valahogy az hozza az
endorfint, hogy a nyomoron viccelünk. Normális ez? Szerintem egy kicsit sem.
A vicceink sértőek, legtöbbször obszcénak, és valaki mindig sérül a poénok kapcsán. Tele vagyunk a sánta, a pösze, a cigány, a szőke nő, a zsidó, és hasonló témájú poénokkal, gyengébb elméjűek meg vihogva osztanak a Facebookon tényleg gusztustalan a Nők kárára viccet csináló postokat. (Példa a legutóbbi, csak az érthetőség kedvéért: „Ne aggódjatok lányok az elhízáson, zsírban sül a jó kolbász!” Ugye hogy milyen vicces? Tucatnyian osztják vigyori smile-val.
A vicceink sértőek, legtöbbször obszcénak, és valaki mindig sérül a poénok kapcsán. Tele vagyunk a sánta, a pösze, a cigány, a szőke nő, a zsidó, és hasonló témájú poénokkal, gyengébb elméjűek meg vihogva osztanak a Facebookon tényleg gusztustalan a Nők kárára viccet csináló postokat. (Példa a legutóbbi, csak az érthetőség kedvéért: „Ne aggódjatok lányok az elhízáson, zsírban sül a jó kolbász!” Ugye hogy milyen vicces? Tucatnyian osztják vigyori smile-val.
„6. Egzotikusak vagyunk.
Nyomorult múltú kelet-európai egzotikum vagyunk a
kényelmes nyugat szemében, akiknek nem csak a történelme, hanem a jelene is
igen izgalmas. Romkocsmákban szórakozunk, ezzel utalva arra, hogy egy kevés
kreativitással szórakozást építhetünk a nyomorunkból, és mulatunk a romok
között is. És egymilliószor is végighallgatjuk a Hungary-hungry poénokat, mert
tulajdonképpen sohasem titkoljuk el, hogy honnan jöttünk. Valahol mi is tudjuk,
hogy magyarnak lenni amúgy menőség. Nem vagyunk Balkán, sem igazán kelet, sem
nyugat, ez Magyarország. Igen, az ország magyar szomszédokkal, rengeteg vízzel,
szép lányokkal, egy teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható hely.” (eddig az
idézet)
Csúnya mellétrafálás ez a javából! Nyomorult múltú? No
pont a rég múltunk az, ami nem nyomorult! Európa rettegett rabló-fosztogató nemzete
voltunk, Regensburg hercegét úgy billentettük farba, hogy arra a mai napig
emlékeznek ám! Honnan derül az ki, hogy mi a nyugat szemében „nyomorult múltú
kelet-európai egzotikum vagyunk, már bocsánat!
Utalnánk arra, hogy a kreativitásunkkal szórakozást
építhetünk, és mulatunk a romok között? Ez nevetséges! A magyar azon az állásponton
dagonyázik a mocsárban, hogy „Nem baj, ha a fekália a szánkig ér, csak ne
lötyögtessék!” (Elnézést a vulgáris szóért, csak idéztem a mondást)
Tényleg nem vagyunk sem Balkán, sem igazán kelet, sem
nyugat, ez így igaz, se hal, se hús nemzet vagyunk. A langyos lében pancsolva,
mert „majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy!”
ugyebár….
„7. Rettenetesen jó sportolók vagyunk.
Arányaiban a világ legnagyobb aranyérmesei között
vagyunk, mindezt köszönhetjük egy-két szívós honfitársunknak és olyan edzőknek,
akik mindenféle lelki továbbképzés, tréning és egyebek nélkül simán érezték,
hogyan kell mondjuk olimpikont faragni a gyerekekből.” (eddig az idézet)
Ez valóban nagyszerű, és így igaz, csak kár, hogy
Magyarországon az élsportolók szinte saját zsebből, és messze nem megfelelő
körülmények között készülnek fel, és hoznak aranyakat az országnak, miközben
olyan sehol sem tartó, eredményeket fel nem mutató sportágat erőltet az állam,
aminek köze nincs a sikerekhez. Evezőseink, úszóink, vízilabdázóink a világ
élvonalában vannak, viszont 1986-ban jutottunk ki utoljára a futball VB-re.
„8. A magyarok igazságosak.
Bár mindenfélében azok vagyunk, de mivel én énekes
vagyok, példának a zenei életet hozom, mert azon is elég jól látszik. A világ
legnagyobb országaiban a show és a szuper megjelenés okán is simán lehetsz
sztár. Ostoba külső dolgok és pénzvillantás, ennyi kell alapvetően a sikerhez,
esetleg egy kis hang ha van, nem baj. Na ez nálunk nem megy. Mi ezen röhögünk.
A magyarok a zenében és másban is azonnal felismerik a tehetséget, nincs
szükségünk külső díszekre, fényekre, nagyszínpadra ahhoz, hogy tudják, hogy
valami jó vagy nem. Igazságosak vagyunk: ha például zenésszel találkozunk, a
zenéjére figyelünk, akárhogy kinézhet, akármibe öltözhet, nem fogjuk kevésbé
vagy jobban szeretni tőle. Mert pontosan felismerjük a tehetséget, nekünk nem
kell hozzá segítség, köszi! A művészetekben egyébként világszínvonalon
jeleskedünk.” (eddig az idézet)
Ez a bekezdés – különösen a Megasztár – után teljesen
érthetetlen, és értelmezhetetlen. Azt leírni, hogy Magyarországon csupán
pénzzel nem lehet valaki sztár, és minden külsőség nélkül rivaldafénybe
kerülhetnek a tehetségek, ez egyszerűen nem igaz. Több tucat kimondottan
tehetséges fiatal zenészt ismerek Tokajban, Nyíregyházán, és Budapesten,
akiknek a tehetsége, pénz hiányában sosem kerül nyilvánosságra. Ellenben
hemzseg a könnyűzenei ipar a pénzzel telenyomott, kétséges tehetségű,
egyszerűen felpúderezett, agyon tejszínhabozott, semmitmondó egyéni, és
csoportos előadóktól. „Mert pontosan felismerjük a tehetségeket”, igaz?
„9. Önállóan gondolkodó egyéniségek vagyunk.
Talán a fenti tulajdonságok elegye az a
jellemvonásunk, hogy nem birkulunk. Nekünk a hülyeséget nem lesz könnyű beadni.
Aminek nincs értelme, azt megkérdőjelezzük, nem vagyunk olyan buta nép, akinek
bármit le lehet nyomni a torkán. Tőlünk aztán a világ állhat velünk szemben és
mondhatja, hogy az Ég mondjuk zöld, nyugodtan erőlködhet bárki, minket nem
érdekel a többség szava, önállóan tudjuk, hogy az Ég kék. Nem, nem hiszünk el
bármit csak azért, mert sokan állítják.” (eddig az idézet)
Ennél a pontnál komolyan felhúztam a szemöldököm, hogy
vajon tényleg egy országról beszélünk-e? A rendszerválás után tucatjával láttak
napvilágot a reprezentatív kutatási eredmények a társadalom gondolkodásáról, a
tendenciákról, az állapotokról.
Hogy nekünk nem lehet bármit lenyomni a torkunkon, és megkérdőjelezzük,
aminek nincs értelme, az nagyon jó lenne, sajnos nincs így! Erről nagyon sokat
tudnék még írni, de senki türelmét nem akarom feszegetni.
„10. Nem irigykedünk, nem
is lenne mire. Simán odaadjuk az utolsó szál ciginket, ha éppen van. Okosan
felmérjük, hogy ez a fajta nagyvonalúság az anyagi helyzetünkön mit sem ront.”
(eddig az idézet)
Honnan ered vajon az a mondás, hogy ha az én tehenem
megdöglött, dögöljön meg a szomszéd tehene is. Vajon miért lehet azt mérni a
magyar társadalomban, hogy az az alapvető társadalmi vélemény, hogy akinek
jobban megy az élet, az vagy jó helyre házasodott, vagy törvénykerülő? Pont nem
vagyunk egy a másikat támogatni, és a sikerének gratulálni tudó társadalom. „Ja!
Hát úgy könnyű!”, Ó! hát az is valami?” Ismerős?
„11. A legmélyebbről is kihúzzuk magunkat, mindig találunk
megoldást.
Még hogy mi nem vagyunk pozitív gondolkodók? Mi,
aki hetvenezret keresünk és ebből száznegyvenet hiteltörlesztésre költünk? Mi,
magyarok, nemcsak pozitívak, de csodatevők is vagyunk. Olyan dolgokat is
előteremtünk, ha kell, amikről még mi sem gondoltuk volna. Minden nap képesek
vagyunk átlépni a lelki és fizikai határainkat. A legmélyebbről is feljövünk
bármikor, rutinosan.” (eddig az idézet)
Nem vagyunk pozitív gondolkodók, és pláne nem vagyunk
csodatevők. Nincsenek csodák, pláne nem gazdasági csodák. Adósságspirál az van.
Túlélésre játszunk, és a túlélést is megpróbáljuk túlélni. A magyar lakosság
csaknem fele a létminimum alatt él, és nagyjából két millió magyar keresett
külföldön megélhetést. A külföldi magyar Facebook oldalak hemzsegnek a
kétségbeesett segélykiáltásoktól, „Bármilyen munkát elvállalok, a nyelvet nem
beszélem, privátban jelezzetek!” Senki nem tud a bajbajutottakon segíteni, mert
a lakosság többsége felkészületlen, tájékozatlan, nem beszél idegen nyelvet, és
ha nem szakács, hegesztő, felszolgáló, ács, vagy burkoló, akkor nagy bajban
van, ha külföldön keres megélhetést. És megint csak a 3.-ra utalok vissza!
„12. Nem vagyunk villogós, felszínes banda.
Ha pénzhez jutunk az első gondolatunk nem az, hogy
milyen autót, vagy más menőséget vegyünk, amivel másokat alázhatunk az utcán.
Ez minket nem érdekel. Inkább fektetünk vállalkozásba, vagy más okos, netán
jövedelmező dologba, ha van mit.” (eddig az idézet)
Nos, a 90-es évek végén még nem voltunk ennyire okosak,
és fegyelmezettek, ezért sok olyan hitelt vett fel a magyar lakosság, amivel
alaposan elcsúszott a válság beálltával (a válság is pont azért robbant ki,
mert az Egyesült Államokban is túl sokan költöttek el olyan pénzt, amit sosem
kerestek meg). Lapos tévé, Suzuki, önkormányzati lakásvásárlás, ezekre mentek
el azok a hitelek, amiket a lakosság felvett, és nem feltétlenül vállalkozásba
fektette a hiteleket.
Most meg adósságtörlesztésre költi mindenki a pénzt, hogy
ne foglaljon a végrehajtó.
„13. A családi kapcsolataink szorosak.
Bár a
legtöbben elég nagy anyagi szarban vannak, a szülők itt mégsem várják, hogy a
gyerek 18 legyen és kirepüljön. Sőt, rettentően furcsálljuk ezt a hozzáállást.
Akármilyen kicsik és problémásak a kölkök, nem passzoljuk át a lehető
legtöbbször gyerekeinket dadáknak és babysittereknek, hogy tovább élhessük a
régi életünket, hanem szembenézünk a szervezési problémákkal, és megoldjuk a
gyerekeink ellátását mi magunk egyedül, vagy nagyszülőkkel. Megoldjuk. Inkább
hajnalig fent maradunk, inkább három állást vállalunk, de a gyereknek mindene
meglesz. Az a szoba, amelyik a kis Zolikáé volt, élete végéig az övé marad. Nem
lesz belőle konditerem, zimmerferi, lomtár, mert az a gyerek szobája. Zolika
abba bármikor beköltözhet. És be is fog, amint hazajött mondjuk Angliából.
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Oké, nem vagyunk a leggazdagabb nép, ami olykor magával
hoz egynéhány megoldandó ügyet, de épp emiatt van egy csomó jó és hasznos
kreatív tulajdonságunk, sokrétű tudásunk is. Ráadásul az olyan fontos
dolgokban, mint a család, a munka, mind rajok vagyunk, összetartóak.” (eddig az
idézet)
Abban egyetértünk, hogy a magyar
emberek ragaszkodnak a gyermekeikhez, és mindent megtesznek értük, és valóban
megoldják a nehézségeket, jöjjön bármi az életben. De nem fog hazajönni,
Angliából, mert hülye lesz visszamenni egy nem működő országba. A házat / lakást
vagy kiadja bérbe, vagy egyszerűen eladja, maradnak a fényképek, és az emlékek.
Nekem is van egy fontos update a
végére. Amit írtam, azt nem azért írtam, hogy Eszternek ellentmondjak! Segíteni
szeretnék, ha egy fiatal énekesnő társadalmi problémákkal foglalkozó blogot ír.
Nagyon örülnék, ha többen tennék ezt, hiszen a média, és más csatornáikon
sokakhoz tudnak szólni, és sokakra vannak hatással. Tájékozódni kell, tanulni
kell, fejlődni kell, hogy ez a tevékenység valóban sikeres legyen, és ezt én
nagyon szívesen támogatom!
Nagyon egyetértek azzal, hogy legyen több önbizalma a magyarnak, mert sokkal többre vagyunk képesek egyenként, mint amit gondolunk magunkról, de az teljesen biztos, hogy sokkal többre lennénk képesek, ha együtt gondolkodnánk, és együttműködnénk. Sosem próbáltuk igazán, és itt lenne az ideje, hogy elkezdjük!
Nagyon egyetértek azzal, hogy legyen több önbizalma a magyarnak, mert sokkal többre vagyunk képesek egyenként, mint amit gondolunk magunkról, de az teljesen biztos, hogy sokkal többre lennénk képesek, ha együtt gondolkodnánk, és együttműködnénk. Sosem próbáltuk igazán, és itt lenne az ideje, hogy elkezdjük!
1 megjegyzés:
3903Kedves barátom Szilveszter! Érdekes, de nem biztos, hogy vitára érdemes anyagot tettél közzé. Szabó művésznő felvetései ugyanis, arra egyáltalán nem érdemesek, hogy egy ilyen jól felkészült ember, mint te vitatkozzon vele. Azt persze nem vonom kétségbe, hogy arra, hogy az ember elgondolkodjon rajtuk érdemesek. A művésznő ugyanis úgy próbál hamis sztereotípiák ellen küzdeni, hogy a kutyaharapást szőrivel módszerrel, ellenszerként maga is hamis sztereotipiákat használ. Az a fajta hamis általánosítás, hogy a magyarok kreatívak és multifunkcionálisak éppen olyan mint a cigányozás. Hamis általánosítás. Vannak ilyen és vannak olyan magyarok is. Éppen attól vagyunk emberek, hogy sokfélék vagyunk, sokféle képességgel. Arról nem is beszélve, hogy más népek sem alábbvalók vagy jobbak nálunk. A kiindulópont pedig, hogy csak az első ponttal foglalkozzam, tükrözi, hogy a művésznőnek fogalma sincs arról, hogy mi a kreativitás tudományos megfogalmazása, tartalma, pedig ezzel kapcsolatban minden ismeret megtalálható a neten.. Használ egy szót, amelynek a fogalmával szerintem nincs tisztában.Ugyanis az igazolására felhozott érvei sem a kreativitásra, sem a multifunkcionalitásra(amelynek a fogalmával szerintem szintén nincs tisztában) egyáltalán nem alkalmasak. Ennyit az első pontról, de azt hiszem ez a többire is vonatkozik. Hogy egy másikat is kiemeljek, a hölgy egyik pontja azt tartalmazza, hogy a magyarok okosak. Ha lennének ismeretei a kreativitás fogalmáról, olvasta volna ennek szakirodalmát, akkor tudná, hogy az okosnak mondott, magas IQ-val rendelkező emberek többségénél ez a fajta okosság és a kreativitás fordított arányban van. A legmagasabb IQ-val rendelkező emberek gyakran a legkevésbé kreatívak. Vagyis a hölgy egyik általánosító megállapítása sem igaz. Lehet, hogy később más pontokhoz is hozzászólok, de egylőre legyen legendő ennyi.
Megjegyzés küldése