Furcsa ország

Tényleg furcsa országban élünk, számos sajátossággal. Hogy máshol mi van, és miért, az engem kevésbé szokott érdekelni, legfeljebb bosszant néha az, hogy máshol működik az, ami itthon talán sosem fog. Pedig más országokban is emberek élnek, csak az lehet a különbség, hogy másként gondolkodnak, és pláne, hogy másképp is cselekednek.

Hogy kicsit érthetőbb legyen a gondolatmenetem, egy film jelenetet szeretnék felidézni. Egy amerikai vígjátékban (Airplane 2, Leslie Nilsen) az űrrepülőn, a turistáknak bejelentik, hogy a gép meghibásodott, irányíthatatlan, és csak valami sok ezer év múlva térhetnek vissza a Földre. Pánikot, és elégedetlen őrjöngést az vált ki az utazó közönségben, amikor mellékesen közlik, hogy elfogyott a kávé.

A magyar közvélemény egy részét most az tartja lázban, hogy a köztársasági elnök plagizált. Furcsa, hogy eddig nem volt baj, hogy valójában ki is ez az ember, kik tették arra a posztra és miért. Hiszen kiszolgálta az előző – a Fidesz által verbálisan üldözött, tetteiben viszont utánzott- kommunista rezsimet. Spontán tüntetések szerveződnek, Schmitt Pál lemondását követelve. Az mintha fel sem tűnne senkinek, hogy közel 500 Ft-os benzinnel mennek a demonstrációra, vagy akinek nem telik autóra az – talán – megveszi a 320 Ft-os vonaljegyet, rosszabb esetben bliccel, mert munkanélküli, és már jegyre sem telik. Tojást senki nem visz magával, mert az is 45-50 Ft körül mozog. A demonstrációkról a fülkeforradalmi médiában szinte semmit nem hallani, de ez sem tűnik fel senkinek. Beszámolni is csak nagyon óvatosan szabad az elégedetlenségről, mert a Média Hatóság bármikor, bárkire lecsaphat a köztársasági elnök által – természetesen – aláírt média törvény szigorú szabályai szerint. Házkutatásra, elkobzásra meghurcolásra van lehetőség és esély is. Ez valahogy nem baj, pedig azt is Schmitt Pál írta alá, aki most azért „monnyonle”, mert plagizált.

A társadalom túlnyomó részét persze nem járja át a plágium ügy túlságosan, mert az, hogy „fent lopnak”, az egyszerűen nem ügy Magyarországon. (Sajnos) Még szomorúbb, hogy sokan azt sem tudják pontosan, hogy mi is valójában a köztársasági elnök intézménye, és miért fontos? Akiket felháborított ez a botrány, azok meg meglehetősen infantilis módon reagáltak. Mintha az annyira vicces lenne, hogy most mindenki Dr előtagot biggyeszt a neve elé, nem gondolva arra, hogy akik megdolgoztak ezért az előtagért, nem biztos, hogy jónéven veszik, hogy ez így alakult. Ennek a bohóckodásnak köszönhető az, hogy évek múlva is felmerül majd a kérdés, ha valaki doktor x, y –ként mutatkozik be, hogy valóban doktor-e vagy csak a butaság részese-e? Furcsa, hogy a divatcsinálók erre nem gondolnak, és azok sem figyelmeztetnek erre, akiknek még van véleményformáló képességük ebben az országban.

Még mindig nem tudni, hogy a köztársasági elnök által aláírt törvények melyikére mondja majd a magyar társadalom hogy most már tényleg elég! A rokkant nyugdíj intézményének a megszűntetésére nem mondta, a média törvényre sem, a hajléktalanok üldözésére sem, az alaptörvényre sem, a nyugdíj megtakarítások elvételére sem, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi minden nem verte ki a biztosítékot, amit Schmitt Pál aláírt. De hogy másolt, az már sok? Tényleg ettől telt be a pohár, és nem attól, aki eddig volt, és amit köztársasági elnökként elkövetett Magyarország ellen?

Könnyen lehet, hogy ebből az ügyből sem lesz semmi, pedig az ellenzék egyhangúan követeli Schmitt távozását. Még a Jobbik is, de ők nem azt látják ebben az ügyben, hogy a magyar tisztességbe nem fér bele a plágium ügy, hanem ők azért emelnek szót, mert ettől az ügytől a Fidesz olyan lett, mint az MSZP. Nem furcsa, hogy nekik ebből is ez jön le?

Most pedig én érzem magam furcsán, mert nem tudom jól befejezni jól ezt a blogot. Mégis mit mondhatnék? Hogy Schmitt Pált eleve nem lett volna szabad engedni köztársasági elnöknek? Hogy ezt a társaságot eleve nem lett volna szabad ekkora hatalomhoz juttatni? Vagy menjek vissza az időben, azt felsorolva, hogy hol, ki, mekkorát hibázott? Ugyan mire lenne az jó?

Netán írjam le azt, hogy a magyar társadalom a saját tájékozatlanságának, és közönyösségének az árát fizeti meg most, és tette ezt eddig is? Tetézzem azzal, hogy ha nem tér észhez a magyar társadalom, akkor eztán is ez lesz a sorsa? Nem úgy tűnik, hogy ez érdekel bárkit is, akiket meg igen, azok képtelenek együttműködni másokkal, akik szintén így gondolják. Igen, együttműködést írtam, ami alapvető kelléke lenne a társadalom fejlődésének. Az összefogás az kizártnak tűnik, mert ha az elmúlt 200 évben nem volt rá túl sok példa, akkor a következő 2 évben sem lesz.

De akkor itt a végén: Hajrá Magyarország? Hajrá magyarok?

Csak azt mondja meg végre valaki, hogy hová megyünk, és ha végre odaérünk valahová, akkor ott mit fogunk csinálni?