Értsétek meg, hogy nem lehet!

Megint hosszú ideig voltam csendben. No, nem mintha nem lett volna mondanivalóm, mert nagyon is volt, csak egyszerűen erőm nem volt leírni, elmondani, hogy mit gondolok. Sokszor feleslegesnek, pusztába kiáltott szónak érzem. Nincs mögöttem sok pénz, média, gazdasági támogatás, ahhoz, hogy eljusson a mondanivalóm a lakossághoz. De ez persze nem jelenti azt, hogy feladnám azt az elképzelést, ami mozgat.

A címem lehet, hogy feladós, lehet, hogy frusztrált, lehet, hogy negatív. Pedig nem az! Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy ez, így ebben a formában nem vezet sehová, ami az utóbbi években megy Magyarországon. Csupán idő-, energia-, és pénzpocsékolás! Nem csupán hazugság, ámítás, és félrevezetés, mert ezek inkább valami homályos összeesküvés elméletet sejtetnek. Nem erről van szó! Inkább a semmit tevésre, a mellébeszélésre, a pótcselekvésekre gondolok, ami olyan, mintha, de nem az!

Németországi élet

Ahogy ígértem, nem nagyon fogok az élet nehézségeiről írni. Részben azért, mert otthon is vannak nehézségek, és nem hiszem, hogy bárki az itteniekre kíváncsi. Másrészt pedig azért, mert egész egyszerűen nem érdekelnek a nehézségek, a rossz, vagy kellemetlen dolgok. Igyekszem túl lenni rajtuk, és ezt ajánlom másnak is.

Még valamit szeretnék előrebocsájtani. Szeretnék jó dolgokról írni, társadalmi, közigazgatási, és mindennapos dolgokról, amik jól működnek, de eszemben sincs összehasonlítani a magyarországi dolgokat a németországival, ez utóbbi javára. Pláne nem fogom Németországot az egekig magasztalni, mert ere semmi okom. Itt pont ugyanúgy megvannak a visszás vackok, meg a „fene dolgok”, mint bárhol a világban. Szóval nem kell elájulni Németországtól. Egyszerűen csak vannak különböző dolgok a két ország kultúrájában, amire nem ártana odafigyelni, csak azért, mert ha csőstől árasztotta el Magyarországot a biznisz, a Halloween, a Valentin nap, az ipari termékekről már nem is beszélve, akkor talán helye lenne néhány mindennapos életviteli dolognak is, amit valóban mintaként követhetnénk. Vannak persze pénzkérdések is, amivel kapcsolatban úgy vagyok, hogy az általam hangoztatott racionális gazdálkodásba (állami és önkormányzati szinten arra költsünk, amire kell, és annyit, amennyit kell) bőven bele kellene férnie. Hogy nem fér bele otthon, az azért van, mert nincs rá lakossági igény. Többségében viszont egyáltalán nem pénzkérdés, amiket látok, tapasztalok, egyszerű szokás, és kultúra kérdése.

Németországba jöttem, mesterségem címere: TS

Szervusztok Kedveseim!

Sokan kérdeztétek, hogy mi van velem, érdeklődtetek hogylétem felől Katámtól is, tőlem is. Mindenkinek csak annyit tudtam mondani, hogy jól vagyok, bár a dolgok még kissé mozgásban vannak, és amikor lehetőségem lesz, beszámolok a dolgokról.

Most van lehetőségem, és élek is vele, szeretnék megosztani néhány dolgot, gondolatot, de mindenekelőtt nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, kereset, érdeklődött felőlem.

Aki ismer, tudja, hogy nagyon ellene voltam a külföldre távozásnak. Egyszerűen azért, mert Magyarország a hazám, amit szeretek, az összes előnyével, és hiányosságával, úgy, ahogy van.

Úgy voltam vele mindig, hogy a külföldi (boldogabb demokráciák) attól olyanok, hogy az ott élők olyanná tették. Hittem abban (de ne adtam fel teljesen), hogy mi magyarok is jobbá, boldogabbá tudjuk tenni a mi országunkat, olyanná, ahol jó élni. Ami egyszerűen „csak” működik. Őszintén szólva eléggé esélytelen ez, legalábbis belátható időn belül mindenképpen. Gondoljatok csak bele, hogy 150 év alatt nem lettünk törökök anno, a megszállás alatt, de 50 év alatt sem lettünk szovjetek, pedig az orientáció meglehetősen erős volt. Mi magyarok vagyunk, és azok is maradunk, nem törődve azzal, hogy legalább 200 éve ugyanazokkal a gondokkal küzdünk - politikai, gazdasági, és kulturális síkon egyaránt-, és ezt vagy nem vesszük észre, vagy nem akarjuk belátni, vagy nem vagyunk hajlandóak egyénenként a saját hibáinkkal szembenézni, és cselekedni azért, hogy kiszálljunk a mókuskerékből. Ahhoz hogy – ezt sokszor elmondtam már-, egy társadalom mérhető szinten változzon, legalább 100-150 év szükséges, és a változást még el sem kezdtük.

Németh Szilárd VS Csepeli Civilek 12:0 (A félidőben!) Ez is csak rendszerhiba?

Nem meglepődve olvasom a szeptember 27-i képviselő testületi ülésen elhangzottakat, hogy heves kritikák érték a Csepeli Hírmondót. A kritika alap gondolata az esetleges pártpolitikai cenzúra volt, a kormánypárti önkormányzati vezetés részéről, konkrétan az, hogy az ellenzéki vélemények nem jelenhetnek meg az újságban. A válasz erre minden esetben az, hogy az előző éra alatt még nagyobb pártpolitikai cenzúra volt, ellenben most minden ellenzéki párt kifejtheti a véleményét az újság hasábjain. Azt hiszem, hogy ebben a vitában nem lesz megoldás.

Szakmámból adódóan egy csöppnyi – de nem mindenre kiterjedő - analitikát vittem a dologba, és más aspektusból néztem meg a Csepeli Hírmondót.

Röviden megjegyzem, hogy nem könnyű manapság újságírónak lenni, és ezt nem oldja fel az, hogy manapság nem könnyű orvosnak, tanárnak, igazgatónak, ügyintézőnek, buszsofőrnek, vagy bármi másnak lenni sem. Jó lenne végre egy olyan országban élni, ahol a pártpolitika nem állítja sarokba a szakmai tisztességeket.

A Csepeli Hírmondó szeptember 20-i kiadását néztem meg újra. Ha valaki most jött a Holdról, akkor biztosan nem érti az újság ellen felhozott kritikákat, hiszen tele van ez a szám jó hírekkel.

Azoknak viszont, akik itt élnek már lehet, hogy – joggal – élnek némi kritikával. Az a baj, hogy ezek a kritikák sehol nem jelennek meg, valószínűleg azért, mert manapság az ellenvélemények kiszorulnak szinte mindenhonnan. Biztosan lehet ezen javítani, ez nem pénz kérdése, hanem affinitás kérdése, hogy valaki (vagy valakik) akarja/ják megteremteni ennek a körülményeit, és feltételeit, vagy sem.

24 oldalas újságról beszélünk, melynek az első 7 oldalán 10 alkalommal szerepel a „Németh Szilárd” név, további 4 alkalommal a „polgármester” szó. Aztán a 12. oldalon a Vivát Huszár rendezvény beharangozójában ismét kettő alkalommal jelenik meg „Németh Szilárd”.  Szóval itt már ha valaki kicsit aprólékosabban elemzi ezt az újságot, joggal kérdezheti, hogy nem sok egy kicsit 24 oldalon 12 „Németh Szilárd”, és további 4 „polgármester”? (Biztos, ami biztos, 4 fényképen is szerepel!)

A pártpolitikai hajtépések engem sosem érdekeltek, és tényleg nem érdekel, hogy hányszor jelenik meg az ellenzék véleménye (pláne azt nem látom, hogy mit szeretnének a választóknak üzenni), de azt látom, hogy a marketing ló lába megint kilóg. Ugyanis az, hogy az újságíró leírja, hogy y, x véleménye az, hogy valami nem jó, de erre Németh Szilárd azt mondta, hogy…. – nos ez nem az ellenzék véleményének a megjelenítése, csupán az az aprócskaság, amire rá lehet fogni azt, hogy demokrácia van.

Megint csak egy megjegyzés, hogy a Csepeli Hírmondó két újságírójának háromszor mondtam el az önkormányzat által eltaposott CsepeliCivil piknik tényit, és körülményeit, de ebből csak annyi jelenhetett meg az újságban, hogy Nagy Szilveszter néven mutatkoztam be, mint csepeli polgár. (Mégis hogyan kellett volna?) Mindez egy Ábel Attilával készült, egész oldalas cikkben, amiben arról volt szó, hogy a csepeli civileket a Rákóczi Kertből kizáró önkormányzati akció nem politikai támadás volt, csupán rendszerhiba. (mondanom sem kell, hogy a cikk tele van - finoman fogalmazva - csúsztatásokkal)       

Csak azt remélhetem, hogy lesz egyszer egy olyan újság, amiben legalább egy oldal „Ellenzékből” néven jelenik meg, ahol valóban az ellenzéki pártok, vagy szervezetek által leírtakat közlik betűről betűre, változtatás nélkül.

Fogalmam nincs, hogy másnak is feltűnt-e a trükk, de ügyes húzás az önkormányzat részéről, hogy három oldal is „civil élet” címmel jelenik meg. A cikkek címei: „Egyházi élet”, „150 éves a római katolikus Kisboldogasszony-templom”, „Cserkészek az Őrségben”, „Csepeli adomány Árpádnak” (Egy aprócska erdélyi falu, Árpád lakóinak csepeli gyermekek adományai okoztak örömteli pillanatokat a nyáron.”) „Jó tanulók, jó sportolók a Balatonnál”, megújult a Hétszínvirág óvoda”, „Nemzetiségi nap Csepelen” (Bolgár, görög, német és örmény nemzetiségi önkormányzatok) Így aztán senki nem mondhatja azt, hogy a csepeli önkormányzat figyelmen kívül hagyja a civileket, hiszen ír az újság három oldalon is civil élet címmel.

Kedves Mindenki! Az önkormányzati honlapon a „civilszervezetek” gomb alatt összesen 112 bejegyzett civilszervezet neve található. Nagyon nehezen hiszem el, hogy erről a listáról ne lehetne a Csepeli Hírmondó „civil élet” oldalait megtölteni, valóban civil élettel foglalkozó cikkekkel, interjúkkal, hírekkel. Vagy netán akkor kiderülne, hogy Csepelen az élet mégsem olyan „hepi”? Hogy a fellengzős marketing lelepleződhetne azzal, hogy a csepeli civilszervezetek mozgástere kritikus szintre csökkent? Hogy a csepeli civilek pályázati forrása a korábbi 10 millióról lecsökkent 2 millióra, amire vagy nem lehet elfogadható módon pályázni, vagy az utólag módosított pályázati feltételek miatt az elnyert forrást képtelenség felhasználni? Netán, hogy az önkormányzat a civil szervezetek feje fölött olyan döntéseket hoz, amiből átláthatatlan a káosz, és szervezetek szűnnek meg, vagy költöznek máshová működni? Nos, én biztosan megkérdezném, hogy miért szűnnek meg szervezetek, miért nem veszi komolyan a csepeli önkormányzat a civil életet Csepelen, és vajon miért gáncsolja ott, ahol csak tudja?

A „rendszerhibát” nem sikerült még elhárítani! 

Sínen vagyunk?

Régen írtam blogot. Nincs különösebb oka ennek, csak egyszerűen mással voltam elfoglalva. No meg egy kicsit az is közrejátszott, hogy csendben akartam maradni, nehogy a saját dolgaimtól ne vegyem észre, amit más mond. Figyelni fogok továbbra is arra, hogy ez így is maradjon.

Ami miatt most ezeket a dolgokat leírom - és közzé is teszem-, annak csak az az oka, hogy vészesen közeleg a félidő Csepelen. Meggyőződésem, hogy sok minden történt Csepelen ahhoz, hogy bizonyos történések visszhang-, komment, vélemény nélkül maradjanak. No meg a másik ok az is, hogy felhívjam a közélettel foglalkozók, és lakosság figyelmét arra, hogy semmilyen csodálkozni való nincs, és nem is lesz a jelenlegi társadalmi tendenciákban, és a már jól látható 2014-es eredményekben, ha minden így marad, ahogy van. Márpedig sok előrelépést nem nagyon látni.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a magukat potensnek tartó alakulatok, szervezetek, politikai pártok hogyan látják a fejleményeket, történéseket, ezért a hétvégén egy cseppet körülnéztem az elérhető felületeken, hogy némi tájékozottságom legyen. (Nem nagyon lett)

„Szalonna-gate ügy”

Komolyan nem gondoltam, hogy eddig fenntartja a június 22-én elmaradt 3. Csepeli Civil Piknik ügye a közfigyelmet.

Talán csak véletlen elszólás volt acikkben, a „Szalonna Gate” ügy elnevezés, hiszen ez erősen Richard Nixon, az USA republikánus elnök ügyére hajaz, aki a demokrata párti ellenfeleinek lehallgatási botránya miatt mondott le a hivataláról. Tényleg rossz lenne, ha bárki is egy hétköznapi eset apróságából generált „szalonna botrány”-ba bukna bele, és távoznia kellene a posztjáról! (4-en is félelmüket fejezték ki eddig, hogy esetleg elveszíthetik az állásukat)

A viccet félretéve, lehet, hogy nagyon jó lesz a továbbiakban, hogy kizárólagos kezelés alá kerülta Rákóczi Kert, de erről még semmit sem lehet tudni, hiszen ismét titkok vannak, csak úgy, mint a januári átszervezéssel kapcsolatban volt. Sajnálom, hogy pont a civil szervezetekkel nem történt egyeztetés, már csak azért is, mert a Ház több civil szervezet székhelye. Kizárólagosan egy felelőse lesz ezután a területnek, kérdés, hogy ezután milyen feltételekkel működik majd? No meg hogy működik-e egyáltalán?

Bízom abban, hogy többé nem lesznek a civil szervezetek által rendezendő ingyenes rendezvényekre megfizethetetlen bérleti díjak. Vagy ha mégis, akkor talán előbb szólnak a szervezőknek, és nem egy héttel a kitűzött dátumok előtt.

A 3. Csepeli Civil Piknik esete

Valamikor május hónapban arra gondoltam, hogy jó lenne ismét összejönni a Rákóczi Kertben egy jó beszélgetésre, egy közös szalonnasütésre.  Figyelni kell ilyenkor az időpontra, jó, ha mindenki ráért el tud jönni. Ha vége az iskolának, a vizsgaidőszaknak, a felvételiknek, és minden másnak, ami akadálya lehet egy közösségi találkozónak.

Május 25-én levélben kerestem a Csevak illetékes munkatársát, útmutatást kérve, egy ilyen találkozó megtartásához. (E-mail-ben, mert a telefonos megbeszélés „elfelejtődhet”) Rövid egyeztetés után azt a választ kaptam, hogy a Rákóczi Kert területe közterület, azt bárki ingyenesen használhatja, csupán egy Tűzvédelmi Szabályzatot kell aláírnom, a rendezvény előtt. Ígéretet kaptam (szintén írásban.), hogy bejegyzésre kerül a naptárba, nehogy a rendezvények ütközzenek.

Nosza, akkor lehet értesíteni a civileket, hogy még időben tudjon mindenki a találkozóról. És mellesleg megjegyzem, arra gondoltam, hogy nincs is itt nagy baj, volt kérdés, volt válasz, és egyenes az út a civil kapcsolatok fejlesztésében. A találkozó a csepeli civil szervezetek és a lakosság találkozójának volt tervezve. Beszélgetni, találkozni egymással. Sima ügy.