Még hogy nem lett fordulópont?

Dehogynem! Minden tekintetben! Mindent elborított a narancssárga hitvallás. No, nem azért, mert a „zemberek” ezt akarták. Legalábbis a többségük egyáltalán nem. Orbán Viktor kijelentette – ahogy szokta – hogy aki elment szavazni, a Kormányt hagyta jóvá, aki nem, az pedig engedélyt adott a továbbiakra. Ebből is látszik, hogy Orbán Viktornak mennyire nincs fogalma a társadalomról, és annak működéséről. Ha pedig van, akkor a baj még nagyobb, mint gondolnánk, vagyis nem arról van szó, hogy tudatlan, hanem nagyon is arról, hogy tudja, de nem érdekli, mert a hatalom az ő kezében van. Végtelen optimizmussal gondolható az is, hogy ez a kijelentés pusztán politikai marketing. Úgy legyen!

Most az az idő jöhet el, amikor a budapesti kerületek elkezdhetnek barátkozni egymással, lévén várhatóak a nagy összevonások. Hasonlóképpen a megyék is vegyék fel a baráti szálakat, mert járás lesz belőlük, a mindenekfelett áthidaló, nagy testvéri szeretetben.

Október 3-a fordulópont Magyarországon! (minden tekintetben)

Itt van a kertek alatt az önkormányzati választás. Lévén, hogy érintett vagyok, az átlagosnál is több emberrel találkozom, és beszélgetek. Akik szintén érintettek a dologban, csak van, aki ezt még nem tudja.

Sokan nem értik sem az Európai Uniót, sem az önrendelkezés előnyeit (és hátrányait), és ezzel együtt, nem értik az önkormányzati választásokat sem. Ezért hiába a felkínált lehetőség. Elvonulhat a polgár a fülkébe, és leadhatja szavazatát, ám ezt jellemzően pártpreferencia alapján teszi, messze nem biztos, hogy a valós, mindennapi életére vonatkozó kihatások miatt. (Tisztelet a kivételnek!) De elmegy, szavaz - így, vagy úgy-, és ez jó. Az én fókuszomban azonban a társadalmi intézmények diszfunkciója áll, jelen esetben azt feszegetem, hogy miért nem élnek az emberek azzal a lehetőséggel, amit a rendszerváltás elhozott: joguk, és lehetőségük van a lakóhelyük önkormányzatát megválasztani. Még konkrétabban: Miért nem megy el a magyar szavazni?

A válaszok, amiket kapok az utcán: Nem érdekel a politika. Egyik párt olyan, mint a másik. “Ezekre” nem szavazok. – De valóban egyformák a pártok, vagy csak tájékozatlan általánosítás van a dolog mögött? Sok esetben az derül ki számomra, hogy a távolmaradás oka szimpla(?) személyes sértettség. Úgy gondolom, hogy joggal kérdezem: Nem kellene félretenni végre a személyes megbántódások miatti haragot? Talán azért nem sikerül ez, mert nem értjük, hogy egy helyhatósági választásokon sokkal többről van szó, mint egyéni érzelmekről. Arról van szó, hogy a közvetlen környezetben felépül-e a már megtervezett óvoda, iskola, vagy folytatódik-e a már megkezdett panel rehabilitáció? Vagy minden el lesz törölve, át-, és felülvizsgálva? Hogy a politikai bosszú miatt elveszítik-e az emberek a közszférában a munkahelyüket kimondott ok nélkül, csupán a feltételezett pártpreferencia miatt?